umbrella-2863648_640

Jancsó Katalin: Víz

Még mielőtt kinyitotta volna szemét, szája már mosolyra húzódott. A kelő nap sugarai ott táncoltak az ágyán, a függöny vetített árnyékával. Lassan, nagyot nyújtózva szállt le az ágyról. Mezítláb ment ki az udvarra. Ilyenkor még jó, finom meleg a föld. Nem égeti apró talpát. Kiszaladt az útra a kúthoz mosakodni. Egymás után jöttek a többiek is. Hamarosan az aprónépek hangos kacagása visítozása ébresztette a későn kelőket. Egymást fröcskölték az üde friss vízzel. Jól kezdődött a nap. Joci beszaladt a házba a kannáért, Édesnek kell víz a főzéshez is. A kicsi Julcsinak is kell inni. Ő még nem tud kijönni. Délelőtt még szaladgált a többiekkel, de mire a nap a házuk fölé ért, behúzódott a nagy diófa alá, hűsölni. A nap átforrósította a földet, talpán a vékony bőr nem bírta már. Eldőlt a fa alatt és álmodott, Először új cipőről, autós trikóról, tejről, kalácsról, gyümölcsről, csokoládéról, majd később jöttek papóék is, pedig ők már felköltöztek a felhők fölé. Valahonnan messziről egy kedves hang hívogatta: Joci, Jocikám ébredj! Jaj Te gyerek, csupa láz vagy!

Megpróbálta résnyire nyitni a szemét. Édes hajolt fölé, ő hívogatta, de Joci nem tudott felébredni. Most édes futott a kúthoz, borogatás kell a gyereknek, meg tea is. De hiába nyomta le a kart, víz nem jött a kútból. Egy sárga mellényes férfi odakiáltott neki: Hiába erőlködik, a polgármester elzáratta a vizet, mert a gyerekek pancsoltak reggel.

Édes hangosan felzokogott. Mihez kezdjen most? A falunak ebben a végiben nincs bekötve a víz a házakba. A szomszédok kijöttek a jajgatásra. mindenki segített, amiben tudott. Víz, gyógyszer, tea került innen-onnan. Orvos sincs, csak a városban. Már a családi pótlékot is elvették, mert Joci sokat volt beteg, és nem tudtak orvosi igazolást vinni az óvodába. Most itt állnak pénz nélkül, víz nélkül, orvos nélkül. A szomszéd Terka jött, pénzt nyomott édes kezébe, hogy be tudjanak menni busszal a városba. Julcsit pedig addig magához vette.

Este volt már, mire hazaértek. Tüdőgyulladás. Ez volt az ítélet. Joci fekete szeme izzott a láztól, haja csapzottan tapadt az arcába. Édes egész éjjel az ölében tartotta.

Még mielőtt a nap felébredt volna, Joci felnézett édes szemébe: Szeretlek sóhajtotta, és átköltözött papóhoz.

A konyhaasztalra állították a pici fehér koporsót. Ott búcsúztak el Jocitól. A falu másik végéből is jöttek az emberek. Mindenki elkísérte utolsó útjára.

Csak egy embert nem engedtek a koporsó közelébe.

Jancsó Katalin
Jancsó Katalin