binary-1327493_640

Agota Sandorfy: Politika

Napjainkban…

 

Amikor a szerelmes bódulatban lubickoló fiatalok házat vettek és hosszú hónapok alatt közösen felújították, az egész család ámult! A lelkesedés ragályosnak tűnt, mindenki segített, ahogy erejéből tellett. A tökéletes otthonba hamarosan kiskutya is került. 

Egy reggel Joci féltérdre ereszkedve szabályosan megkérte kedvese kezét. Maria boldogan rebegte el az igent. Azon a szellős tavaszi délutánon kicsit dideregtek az elegáns tóparti esküvőn, de ennek senki sem tulajdonított jelentőséget.

Joci már itt kezdett elbizonytalanodni, de elkötelezettségi pániknak tudta be a belé kúszó nyugtalanságot. Már évek óta alkalmazta egy jónevű helyi cég, de most sokkal kedvezőbb ajánlatot kapott. Külföldre keresett tapasztalt szakembereket a legsikeresebb, rohamosan fejlődő vállalat. Joci, mint minden felkért társa, óriási megtiszteltetésnek vette az ajánlatott. Miután Mariaval megegyeztek, hogy ezt nem lehet kihagyni, elfogadták az elég kemény feltételeket. Bevállalták, hogy Maria nem létesíthet munkaviszonyt, csupán párja révén tartózkodhat ott… Megalázó helyzetbe kerül, mert gyakorlatilag megfosztják alapvető jogaitól, személyes szabadságától. Ennek ellenére Joci azonnal odautazott a próbaidőre, mialatt Maria felszámolta itthoni életüket és később csatlakozott hozzá.

A kezdeti ámuldozás után rájuk szakadtak a hétköznapok. Jocit lefoglalta a munkába járás, jóformán csak esténként látták egymást. Kapcsolatuk lassan elgépiesedett, se család, se baráti kör, csak magukra számíthattak. Maria tétlenségre ítélve azon gondolkodott, talán mégis vállalhatnának egy gyermeket… Ehelyett újdonsült barátnője biztatására kutyákkal kezdett foglalkozni, készpénzért. Közben idegesítőn lebegett felette a lebukás és kitoloncolás veszélye.

Barátok, családtagok szép számmal jöttek látogatóba, elvarázsolta őket a szép környezet. Csak a szerencsés, boldog párt látták és kissé irigykedtek rájuk. Nem láttak a színfalak mögé, még párosunk sem ismerte fel a helyzet rohamos leépülését. Közben a feszültség nőttön-nőtt, már-már szétfeszítette a tűrőképességük határait. Gyakoribbak lettek az apró koccanások, ezeket már nem tudták esténként megbeszélni, felgyűltek a vélt és valós sérelmek.

Nem segíthetett “se család, se baráti kör, csak magukra számíthattak”.

Joci egyre nehezebben viselte a rá háruló felelősséget. Rettegni kezdett a munkaviszonya elvesztése és az ezzel járó erkölcsi és anyagi csőd miatt. Úgy érezte Maria ráakaszkodott, lehúzza a mélybe. Mégis hagyta magát rábeszélni a házvételre, és ez lett az utolsó szalmaszál!

Életük napi gyanakvásba, egyre durvuló civakodásba torkollott, de kifelé még tartották a boldog pár látszatát. Átlátták, hogy válniuk kellene, de Maria ottmaradása teljes mértékben Jocitól függött. Joci jogosan félt, hogy válás esetén “az asszony mindent visz”, pedig ő dolgozott meg mindenért…

Féltve őrzött titka pattant ki, amikor Maria teljesen véletlenül gyanús csevegést fedezett fel a férje laptopján. Az első napok egyik ártatlan barátsága bizalmas viszonnyá fejlődött a házastársi problémák halmozódása függvényében. Tökéletes recept egy bomlásnak indult kapcsolat végzetes tönkre tételére… Innentől elszabadult a pokol! Az egymást okolás, szidás, bántás egyre fokozódott, olykor tettlegességgé, taszigálásssá fajult… Rendre elbeszéltek egymás mellett, csak a saját sérelmeiket pátyolgatták, szajkózták vég nélkül.

Ekkor jelentek meg a választásokra nevező, házról-házra járó jelöltek. Maria fogadta őket, mivel hétköznap ő tartózkodott otthon. Először gyanakodva, majd egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatta a programokat. Volt ott minden, ami szem szájnak ingere: emberi jogok, nemek közti egyenlőség, családtámogatás, egészségügy, kultúra, vallásszabadság. Maria hasznosnak bizonyuló telefonszámokat is kapott.

A következő hétvégére időpontot kaptak egy békítő, egyeztető beszélgetésre. Végre valahol emberként törődtek velük!

Közösen előásták a szeretet szunnyadó morzsáit, és megkezdték a kapcsolat mentését.

“A társadalmi intézmények vizsgálata már az ókori öntözéses földművelést végző társadalmakban is megjelentek, hiszen már itt megfogalmazódott az igény az egyének cselekvésének összehangolására, az ehhez szükséges hatalom megszerzésére, a hatalom mögötti társadalmi támogatás, egyetértés fenntartására.” (az idézet eredete ismeretlen)

 

Fényévek múlva…

 

– Szép jóreggelt, Elnök asszony! – töltötte be a szobát egy bársonyos barna hang. Maria szemei kipattantak és felült. A megszokott hálószoba helyett egy pazar lakosztályban találta magát. Álmosan nézett körül.

– Mi van? – kérdezte meglepetten.

– Megnyerted a választást és perceken belül várnak a tanácsadóid – ismerte fel kedves barátja, tanácsadója AI-i megszokott, kopottas hangját.

– Tetszett az ébresztő? – érdeklődött.

– Még az éjjel kevertem magamnak egy szebben csengő beszédhangot, hogy ne kelljen miattam szégyenkezned.

Maria a mosdóban összekapta magát, aztán elámulva legeltette a szemét az elé táruló új ruhatáron, de észrevette, hogy AI-i már este kikészített egy elegáns, mégis kényelmes öltözéket.

Megszűnt Maria, a szociális ügyintéző, helyébe lépett Maria, az Elnök asszony.

A fogadóteremben könnyű ételeket és vitamindús italokat szolgáltak fel. Több száz, erre az alkalomra kiképzett szakemberekből, AI-i az éjszaka folyamán válogatta össze a legalkalmasabb húsz főt, akik most figyelmesen hallgatták Maria tájékoztatóját. Délig meghányták-vetették a feladatokat és mindenki sietett a dolgára.

Legfontosabb dolguk a feladatok lelkiismeretes, becsületes elvégzése lett, erre kötelezték el magukat, amikor elfogadták a megtisztelő képviselői hivatalt.

Huszonegy munkakörön belül kell gondoskodniuk a népesség zavartalan ellátásáról, jogaik, jólétük, tanulmányaik, egészségük, pihenésük stb. biztosításáról. Minden elképzelhető segítség rendelkezésükre áll, ám mulasztás esetén végzetes következményekkel kell számolniuk!

Talán ezzel magyarázható, hogy soha nincs tülekedés ezen hivatalok megkaparintásért, eléréséért, csakis az erre hivatott tehetségek érzik magukat érdemesnek rá. Számukra már fiatal korban kezdődött a szigorú képzés, a becsületpróbák sorozata, és nem utolsó sorban a fizikum fokozottabb karbantartása. Vészhelyzetben ugyanis nekik kell megoldást találni, ami külön terheléssel járhat.

Huszonegy különlegesen programozott, sokoldalú AI is szolgálatukra áll.

Elnök viszont bármelyik állampolgárból lehet, aki megnyeri a választást. Gyakorlatilag a legérdekesebb, részletekbe menő programra szavaz a nép. Voltak érdekes elképzelések, pl.: egyik jelölt a természetes szülés visszaállításával nyert. Onnantól fogva lehet választani: gépben vagy anyuka/apuka hasában fejlődjön-e a gyermek? Többen szorgalmazták a halhatatlanság bevezetését, ami orvosilag régóta megoldható, de még nem nyerte meg a többséget. Hiába volt a lehető legjobb dolguk, idővel az egyenlő jogú, szabad emberek is belefáradtak az életbe.

Maria álmaiban olykor visszatért a homokos terepasztal emléke, amin hónapokon át építgették a tökéletes, család alapú társadalmat… amit idejük lejártakor egy mozdulattal elsimított a pedellus, hogy a következő osztály elölről kezdhesse…

Az Olimpusz csúcsán is működött iskola, nekik is volt homokasztaluk, igaz csak virtuálisan… Egy nap a rajta játszadozó isten-palánta elbambult.

Arra eszmélt, hogy a Delete gombon felejtette az ujját, amíg csak két ember maradt: nevezhetjük őket Ádámnak és Évának is akár…

Agota Sandorfy
Agota Sandorfy