barátnők

Menyhártné Zana Éva: Barátnők

Juli zavarodottan sétált fel-alá a karácsonyi vásár forgatagában. Időnként azon kapta magát, hogy fennhangon szitkozódik. Olyankor óvatosan körbelesett, mit vettek észre belőle a körülötte nézelődő emberek, nem nézik-e bolondnak? De senki nem foglalkozott vele, akárha egyedül lenne.

– A büdös francba! Elegem van! Itt van az ünnep a nyakamon. Holnap! Eddig dolgoztam. Hónapok óta nem volt egy szabad percem. Nem értem rá bevásárolni. Sem kaját, sem ajándékot. Sehogy nem áll a nagytakarítás, a süti sütés… És holnap hozzánk jön az egész család! Mindenki éli az életét, szanaszét hagyja a cuccait, segíteni eszükbe sem jut.

Ármin hiába van otthon szabin egy hete. Csak ül a TV előtt. Elvárja, hogy még őt is én szolgáljam ki… Istenem, de fáradt vagyok! Legalább ha 1 napot aludhatnék, talán a világ is szebb lenne…

Bénultan állt egy kirakat előtt, hosszú percekig bámulva. Lassan eljutott a tudatáig, mit lát. Egy utazási iroda aktuális kínálatait…

–  Szia Juli! Köszönt rá egy kellemes női hang.

– Szia Bernadett! Dettikém, ne haragudj, nagyon elbámészkodtam… És olyan fáradt vagyok, ha kisujjal böknél rajtam egyet, elborulnék, és elaludnék nyomban!

– Semmi baj Juli! Látszik rajtad, hogy nem is vagy itt! Gyere, igyunk egy jó kávét, és dumcsizzunk! Ennyi jár nekünk.

Amíg itták a kávéjukat-, amit bűnös módon jó sok tejszínhabbal és cukorral kértek, sőt megfejelték rögtön 2-2 szelet Rákóczi túróssal-, gyorsan felvázolták mi történt velük az utóbbi időkben.

Nem panaszkodtak, inkább igyekeztek elviccelni, kicsinyíteni a valós problémáikat. Mert az úgyis van mindenkinek.

Detti már bevásárolt, csak nézelődni ugrott be, mert imádja a karácsonyi hangulatot. Otthon úgyse várja senki. Két hete lépett le a barátja. Nem volt nagy szerelem, de mégis volt valaki, akivel megoszthatta az életét. Csakhogy kollégák voltak. És Dettit nevezték ki főnöknek. Ez már nem fért össze Róbert önbecsülésével. Nem örül a lány sikerének. Sőt! Sértődötten összepakolt, és nem csak az életéből, de a cégtől is elment. Ráadásul kicsinyes bosszúként hete-havat összehordott a lány háta mögött. Kiszínezte a kapcsolatukat, és verte a mellét, hogy ő bizony megdugta az újsütetű vezérigazgatónőt… Detti csak legyintett, és örült, hogy megszabadult ettől a ki szarkupactól, ahogy Julinak ecsetelte. Szerencse, hogy nem feccölt többet ebbe a kapcsolatba, Róbert meg önmagát minősíti, nem őt.

– Irigyellek, hogy ilyen könnyen túlteszed magad egy szakításon. Én belepusztulnék. Bár szívem szerint a házasságomból én is kilépnék. Ott a 4 gyerek. Kicsik még. Ármin most otthon sokat van velük, de ezzel ki is merül a ténykedése. Csak felügyeli őket. A lakás úszik a kosztól, a srácokat én hozom-, viszem óvodába, iskolába, különórákra. Én megyek boltba. Főzök, mosok, mosogatok, vasalok, takarítok, tanulok a két sulissal, kiszolgálom őket, napi 10-12 óra gürizés, utazás után, előtt… Szex az már rég nincs. Mire sorra kerülhetne, én már ájultan alszom. Ármin meg cirkuszol, hogy megsértem a házastársi „kötelességemet”, a férfiúi hiúságát, önbecsülését.… Na, erre varrjál gombot! Még neki áll feljebb. Már vitázni sincs erőm. Harcolni érte? Minek. Már nem is vonz, mint férfi. Gondolom én se őt, nincs időm adni magamra… Azon töprengek, inkább élnék egyedül…

– Tudod mit, Juli! Lépjünk le! Karácsony első napján. mert a szentestét végig kell csinálnod a gyerekek miatt. Ha gondolod, segítek. Nálunk a héten már leállt a munka, január 6 előtt a szél se rezdül… Senkim nincs, ráérek.

– Nem, Detti! Most! Most lépjünk le, mert nem érem meg a szenteste végét sem. Nem akarok már haza menni sem. Csináljanak, amit akarnak. Szeretem őket, de most nem bírnám ki, hogy holnap estig megállás nélkül gürizzek a nagy SZERETET ÜNNEPRE, és majd még hallgassam, hogy folt maradt az ünnepi abroszon, odasült a pulyka, poros a fikusz levele, taknyos Léna orra, Berni fordítva vette fel a cipőjét, Lencsinek ferdén áll a masni a hajában, Matyinak elszakadt a nadrágja… Nem vagyok gondos anyuka. És lám! Ármin milyen fess és kipihent, igaz, lyukas a zoknija… NEEEEEM!!!! Hazaszólok, hogy ne várjanak, hogy tudják, élek. Az én ajándékom, hogy érezzék, milyen lenne nélkülem az élet, és élve kapjanak vissza egy kipihent anyukát. Vagy borul az életem…

– Halihó Lányok! Látom, kissé magatokba zuttyantatok így, Szenteste előtt! Csatlakozhatok?- köszönt rájuk vidáman Zsófi.

A nagy gimnáziumi barátnőcsapat lassan összeáll. Juli őt se látta évek óta, hisz osztálytalálkozókra sem tudott elmenni.

– Szia Zsófi! Gyere-gyere, kávézz velünk. Épp kibeszéljük a rongyos kis életünket. Veled mi van?

–  Nemrég lettem újból szingli. Reptettem a pasimat. Pár évet lehúztunk együtt, de inkább kényelemből, mert nem volt szerelem. Társkereső oldalon talált rám Árpád, és addig udvarolt, amíg el nem fogadtam őt. Kedves volt és figyelmes. Mindig hozott ajándékot, virágot. Szépeket mondott, gondoskodott rólam. Összebútoroztunk. Attól kezdve dög unalom lett minden. Munkamániás volt, vidéken dolgozott, előfordult, hogy hetekig nem láttam. Mikor előkerült, úgy toppant be, mintha 5 perce ment volna el. Se puszi, se pá. Se szép szó, se virág… Mikor a szemére hánytam, közölte, hogy az volt a befektetés, már nem jár… Na? Szerintetek? Elküldtem a francba.

Azóta habzsolom az életet. Keresem azt a férfit, FÉRFIT! aki a társam lehetne, nőként szeretne, nem befektetésként. És tudjátok, kiket találok? Hihetetlen… Első nap édes, mint a méz, figyelmes, elolvad tőle az ember lánya. A szex isteni. Alig várod, hogy holnap legyen, és megismétlődjön a csoda. Másnap már húzza a száját. Ne vigyem a kaját az ágyba, mert morzsás lesz. Túl szűk a szoknyám. Göndör a hajam. Hibásan ejtem az e betűt. Rosszul nyomom a csengőgombot. Fordítva tettem le a kedvenc újságját… Harmadik nap a kolléganőmet viszi randira, és nem ám a szomszéd város nagyáruházába! Hanem a hegyekbe. Ahova én szerettem volna menni vele…

És ezek a szituációk ismétlődnek kisebb-nagyobb változással. Vagy túl fiatal fiút fogok ki, aki le sem akar szállni rólam, megfojt a szexmániájával… Esetleg a legutóbbi kalandom! Végre egy normális pasi. Szintén a netről. Már hetek óta tart a kapcsolat, csodák-csodájára. Sőt, megkér, költözzek hozzá, próbáljuk meg, ha működik az együttélés, még bármi lehetséges. Persze nem itt él, nem is közel. Második nap már nem szól hozzám, és egész hétvégén, a számítógépén csüng, mintha ott se lennék. Persze hogy szóvá teszem, hisz nem ezért jöttem. Összeveszünk. Kibékülünk. Néhány hét múlva kiderül, hogy mégsem tud engem szeretni. Összejött közben egy kolléganőjével… Szerencse, hogy az első héten találtam munkát, így fizettem neki az ottlakásért, és gyűjtöttem a pénzt a repülőjegyre. Haza.

Mi a baj velem? Mindenem meg van, amire egy pasi vágyhat. És nézzétek! Itt vagyok egyedül megint… Jaj, ezt még elmesélem! A múlt heti „lovagom”. Húúú, nagyon szuper pasi volt, udvarolt, ahogy kell, virágot is hozott. Mikor megpuszilt, kellemes, férfias parfüm illat érződött rajta. Addig-addig beszélgettünk, iszogattunk, hogy kikötöttünk a lakásomon. Csókolózva dobáltuk le a ruháinkat, vetkőztettük egymást… Megmerevedtem, mikor lerúgta a cipőjét… Épp a cipzárját készültem lehúzni a nadrágján. Nem vígjátéki, becsípős jelenet következett. Hanem BŰZ. A parfümje és a tiszta ruha illata alól előtört a mosdatlan testszag… Mondanom sem kell, hogy rúgtam is kifele páros lábbal, félig öltözötten… Nem hiszem el, hogy velem csak ilyen dolgok történnek… Hát veletek mizu?

– Nahát! Szakította meg a társalgást egy újabb barátnő, Rozi, aki szokás szerint jókor érkezett.

– Lányok, ha megbeszéltük volna, akkor se jött volna így össze ez a találkozó! Tiszta Szex és New York….  Mi van veletek?

Na, erre jó nagy hangzavar keletkezett, sorolták sírva-nevetve a maguk kis történeteit. A kávét felváltotta egy kis kontyalávaló. Viháncoltak, mint csitri korukban. Kiderült, Rozi is egyedül maradt. A férje alkoholista volt, de soha nem ismerte be, így nem is lehetett rajta segíteni. Rozi mindent megpróbált. Szélmalomharcot vívott, elbukott…

Hirtelen lett csend.

Egyszerre néztek fel az utazási iroda reklámjára.

– Na, lányok! Gyerünk! Az első géppel indulhatnánk is, hátha van még last minut hely számunkra- tápászkodtak fel zsibbadtra ült fenékkel a kényelmetlen székekből.

– És voila! Itt vannak a jegyek, szállás lefoglalva. Majd megadjátok. Túl sok mindent nem kell vinni, akinek még dolga van, szaladjon, intézze, találkozó két óra múlva a reptéren. – Adta ki az utasításokat Detti. Majd karonfogta Julit.

– A gyerekeknek vegyük meg az ajándékokat. Majd futárral hazaküldöd. Épp elég nekik, hogy te nem leszel velük…

Mire mindent elintéztek, és kiléptek a Bevásárlóközpontból, eleredt a hó. Hatalmas pelyhekben hullott. Utoljára gyerekkorukban láttak ilyen meseszépet. Juli felnézett a kipárnázott égre. Hagyta, hogy a hópelyhek megmelegedve, könnycseppé formálódva végigcsurogjanak az arcán… Sajgott a szíve, jó lett volna a gyerekeivel hancúrozva élvezni ezt az estét, hógolyózni, hóembert építeni…

A reptér tele volt. Iszonyatos embertömeg készült máshol tölteni az ünnepeket. Csoda, hogy Dettinek sikerült helyet foglalnia az utolsó percekben.

Megérkeztek a többiek is, beálltak a sorukba. Juli elbámészkodott, lélekben otthon járt. Mikor sorra került a poggyászellenőrzésnél, megdöbbenve nézett körül. Barátnői eltűntek. Kétségbeesetten nézett körül, idegesen fürkészte a tömeget. Hirtelen fordult meg, ismerős illatot érzett, és majdnem felborította a mögötte lépkedő, kapucniját az orráig lehúzva viselő férfit. Majd zavarában majdnem keresztülesett a saját kézipoggyászán… Mögöttük már kezdett torlódni a tömeg, ők ketten meg csak ütődötten bámulták egymást, mint 10 évvel ezelőtt, mikor megismerkedtek…

– Szóval Te szervezted az egészet, ugye Ármin? Gyanús is volt nekem, hogy sec-perc alatt a semmiből hirtelen előkerül 3 barátnő, merő véletlenségből pont ott, pont akkor… Köszönöm, szép este volt. És most?

– Ezen dolgoztam hetek óta… Tudtam, hogy ki vagy kattanva, fáradt vagy, alig élsz, de végig kellett játszanom. Másképp nem szántad volna el magad. A barátnőid most beköltöznek hozzánk. Nem volt egyszerű megtalálni őket, titokban persze. De sikerült. Nagyon jó fejek. Vigyáznak a gyerekekre, fogadják a vendégeinket, rendbe vágják a lakást. Mi pedig romantikázunk egyet. Már ha nem zavar, hogy ezt a meglepetést találtam ki, és képes leszel velem tölteni hisztizés, dühöngés, harc nélkül 2 hetet…

Menyhártné Zana Éva
Menyhártné Zana Éva