kalapács

Agota Sandorfy: Ítélet

Mozdulni sem tudott. A félelem jeges marka végigkúszott a gerincén. Elképzelése sem volt, mi vár rá. Teljesen sötét lett, már az emelvény körvonalait sem látta. Felsejlett egy képernyő és kellemes zene kíséretében, szép sorjában megjelentek az elbírálásra váró képsorok…

Barátja gourmet konyháján nézelődött, és furcsa kis darab húsokra figyelt fel: az egyiken férfimell szőrzetmintáját vélte felismerni, egy másik hamvas-selymes, mint a kisbaba popsija, egy vonalkányi karcolással! Szóvá tette, mire a barát hangosan felkacagott egy:
-Micsoda fantázia! – kiáltással.
Megnyugodott és egyre éhesebben várta az illatok nyomán finomnak ígérkező eredményt. A pincér nagy ívben megtáncoltatta a színpompás, forrón gőzölgő ételt, mielőtt drámaian elébe csúsztatta.
Ahogy lenézett a tányérra, és a lazacpaté alatt meglátta az immár alaposan leborotvált, de még sejthetőn borostás emberi mell egy darabkáját! Kikandikált alóla egy másik szelet, amin kis rózsaszín karcolást vélt felfedezni!
A barátné ébredező vágyai elől kellene szabadulni, bár Kitt erősen vonzódik az ismeretlen felé. Fantáziált eleget, milyen lehet egy női testen szerelmesen kalandozni, most itt az alkalom! Csak elhatározás kérdése meglépni az első viszonzó mozdulatot, aztán majd kialakul. Hát igen! Addig tétovázik, míg kihűl a levegő körülöttük? Az agyában egymást kergetik az ellentétes gondolatok, kész belső háborút szenved el az örökkévalóságnak tűnő percekben. A vágyott nő merőn néz, érzi a viaskodását, a szem képtelen hazudni, szinte felfalja a tekintetével, de egy centinyit sem mer közelíteni, hogy megérintse. Az az első bőrsimítás a pihés karján lehetne kapcsolatuk kezdete, de tele van kérdőjelekkel, valami bénítva letaglózza, visszatartja a benne rejtőző, gyötrő kételkedés.
-Mi van, ha a gyönyör csúcsán, a férfias behatolás hiányában, csalódniuk kell? Akkor mindent elveszít.
-Két szék közt a pad alatt? Fölöttébb kellemetlen gondolat!
Két nő hasonlítgatja a bájait; milyen formás, kicsi mindenük; egyikük ügyvéd, aki sírt, mert nem jött el a kliense (ezerszer mondták neki, hogy linkóci).
Koldus csaj leguggolt a kertben, tépett papírcsomókkal törölgette a lekakált farmerja szélét, ezen a háziak jót kuncogtak…
A reggeli maradékát összesöpörte, lenyelte és beszívott valami port is:
-Rendesen is lehet enni – jelszóval. Kitt kettő negyvenet fizetett (mérgében a számlával együtt kitépte a füzet összes lapját) míg számolgatta az aprót, elvitte egy pici madár, Kitt megfogta és elvette tőle az öt fillért. Egy nagyobb állat (koala?) bemászott a kocsiba és vezette, Kitt hiába futott utána. Anya is elment a kocsival, benne a táskával, most hogyan megy haza?? Legfeljebb azt mondja a rendőrnek, hogy elveszett, ellopták…
Két férfi a nappaliban pisztolyt fogott egymásra (a gyerekeket akarta mindegyik). Kitt kirohant, becsengetett a szomszédokhoz, a rendőrségre akart telefonálni, de már szólt nekik az arab nő is. Kereste a telefonját (laptop-ot hajtogatott belőle) közben beszámolt a történésekről:
-Az exférjem, aki a mostani vejem, áll szemben az exvejemmel – de nem hallották, az egyik férfi megjelent az ajtóban, pedig őt lőtték le!
A szállás ajtaján nehezen fordult a rozsdás kulcs, villany se volt. Hosszú báli ruhába öltözve ment vissza fotózkodni és azon töprengett; kit kérjen meg. A magas exveje megkérdezte, hogy mit segíthet;
-Egy fotót kérek! Olyan hasalós, meztelen képet is akarok, amilyen sosem készült rólam pici koromban – mondta, és kizárta az ajtót (a lakatot úgy külön kattintotta hozzá a rozsdás zárhoz) a nagy tükör nem őt mutatta, a belső sem. Egy másikban csodálta meg magát, tényleg megváltozott, egészen más, szinte idegen lett!
Mire visszament a szobába bokáig érő víz volt a padlón, Kitt levette a tornacipőt és felhúzta a szoknya alját, ekkor lassan elapadt a víz;
-Jöhettem volna később is… – végig se gondolta, amikor hirtelen, hatalmas erővel megint felzúdult a víz és mindent vitt, sodort magával! Az eldugult vécében ruhák voltak, amit ki kellett mosnia.
Egy hatalmas, sötét híd szélén kapaszkodott, ahol egy daru rakodott, attól félt, lesodorja… két karral átkulcsolta a korlátot, de már fogytán volt az ereje (nem sikerült körbemenni) végül a lift vitte fel…
Nagy buli készült, életnagyságú puzzledarabokat rakott körbe, amiken hömpölygő tömeg látszott. A puzzle-t egy domboldalon rakta, ahonnan a szobák nyíltak. Kiporszívózott egy őslény, szögletes géppel… a szőnyeg is egy hatalmas térkép-puzzle volt, nehezen találta meg a darabokat.
Hirtelen egy férfi karjaiban találta magát, aki csókolta, simogatta és egy darab rágót nyomott a szájába, amit ő gyanútlanul rágcsálni kezdett.
-Ez katonáék óta a zsebemben volt, az se kizárt hogy mérgező! – suttogta a fülébe, és Kitt félájultan is meghallotta az elfojtott, gúnyos nevetést.
A szállást azonnal el kell hagyni! Pakolás közben fürdőszobát is kell keresni, többször fel kellett másznia a szobába. Sikerült rágurulni az ágyra, de a matrac már annyira elcsúszott, hogy majdnem a levegőben volt. Lefelé nekifutott a mélységnek, aztán mégis a lépcső másik felén kapaszkodott le a hátizsákkal (régi érméket talált az idegen pasi, de egyet sem adott). Kitt uborkát hámozott; valamit (tampont?) feldugott magába. Régi túratársakkal is találkozott, megkérdezte tőlük, hogy őket is molesztálják-e?
Idegen pasik elmenőben folyton hozzá érnek, ami egyenesen felháborító…
A repülőn Kitt hátul ült, ahova két hosszú kenut is beraktak. Ettől először féloldalt szállt a gép, csak aztán billent egyenesbe. A gép elején akart tovább utazni, mert hosszú lesz az éj, viharok, villámok lesznek, de ott már ült egy nő, aki eddig a meztelen melleit napoztatta.
-Üresen vagy tele jobb repülni? – kérdezte, de a másodpilóta kelletlenül nézett rá és nem válaszolt, csak a nyitott ajtó felé biccentett. Ő eddig is félt, fázott, majdnem kiesett… elöntötte a veríték.
-Most ugorjon ki? Van itt egyáltalán ejtőernyő? – idáig jutott a gondolattal és már a kenuban ülve lebegett az űrben. Pillanatokon belül beburkolta a világűr sötét csendje, végtelenje.
Aha! Kivilágosodott a bíróság emelvénye és koppant a kalapács:
-Az álmok feladata, hogy az élet-feladatok megoldásához nyújtsanak segítséget, de te nem éltél vele. Szépen visszamész, újra megéled az egészet, és tanulsz belőle! Felsőbb dimenzióba csak azután engedhetünk. – hangzott az ítélet.
Agota Sandory
Agota Sandory