in-the-car-1446481_640

Gacov Katalin: Utazás

– A francba! Tudtam, hogy átver! – csapta oda az asztalhoz Judit az egeret, úgy hogy a vele szemben ülő kolléganője felkapta a fejét.

– Mi történt? Nem kaptad meg a prémiumodat? – Magdi el sem tudta képzelni, mi más boríthatta ki ennyire Juditot a legnagyobb hajtás közepette.

Nem tudta, hogy miközben a kolléganője villámgyorsan ütötte a számokat az Excel táblázatba, átlag három percenként csekkolta a Facebookot.

„Kovács Tibor bejelentkezett itt: Panoráma Bisztró’ – olvasta a kezdőlapján.

– Átvert a szemét! Azt mondta üzleti ügyben Bécsbe megy, a főnöke küldte egy fontos tárgyalásra – tört fel belőle a zokogás.

És? Mi történt? Szólj már valamit!  – állt fel Magdi egy papírzsebkendővel a kezében.

– Nem Bécs felé, hanem a Szeged felé tartó autópálya mellől jelentkezett be a szemétláda telefonja. Biztos megcsal! – bőgte a zsebkendőbe.

– De ez hülyeség, nem hiszem el. Láttam hogyan nézett téged, amikor tegnap érted jött.

– De akkor is hazudott! Nézd meg! – bökött a monitorra.

– Látom. Hát hívd fel, kérdezd meg.

– Igazad van – nyúlt a telefonjáért. – Kinyomott! Biztos nővel van! – temette újra arcát a zsebkendőbe.

– Ne láss rémeket, te mindig a legrosszabbra gondolsz.

– De mire gondoljak? Ő annyira okos, művelt, jó testű, gazdag, én meg olyan csóró szerencsétlen vagyok. Eddig minden pasim elhagyott.

– És hány volt eddig?

– Kettő – jelentette ki Judit hetykén.

– Hív! Vedd fel gyorsan!

Judit hevesen dobogó szívvel vette kézbe a telefont. Nézte a kijelzőt, de mégsem húzta el az ujját előtte.

– Nem érdekel, nem veszem fel. Írok neki, hogy vége, ne keressen. Belőlem ne csináljon hülyét – hüppögte, miközben vadul pötyögött.

– Ne, várj! – fogta le a kezét Magdi. – Inkább járjunk a végére. Utazzunk utána, nyomozzuk ki, mit csinál.

Magdi imádta Miss Marple-t, végre egy helyzet, amiben ő is kipróbálhatja magát. Neki nem volt része ilyen izgalmakban, fiatal korában egy megrázó élmény elvette a kedvét a próbálkozásoktól.

Szerette Juditot, szimpatikusnak találta Tibort, nem akarta, hogy holmi félreértés, és hirtelen felindulás miatt véget érjen kapcsolatuk.

– De a beszámoló… – habozott Judit.

– Megvár. Pukkadjon meg Csilla, lehúzta a prémiumomat. Hétfőre kell, majd megcsinálom vasárnap, úgysincs más dolgom. Gyere, kivesszük a napot!

Judit bizonytalanul nyúlt az egérért, hogy bezárja a táblázatot. Előtte még egyet ráfrissített a közösségi oldalra, és látta, hogy Tibi már elhagyta a bisztrót, majd egy távolabbi benzinkúton jelentkezett be. Ránézett a férfi profilképére, ami őket ábrázolta egy céges bulin. Gondolatai elkalandoztak: gyönyörű volt aznap, ráment fél havi fizetése a ruhára, meg a fodrászra, kozmetikusra, de megérte. Azon az estén úgy érezte magát, mint egy bálkirálynő. Tibor mindenkinek párjaként mutatta be, kimondva a teljes nevét. Fontosnak tartott – döbbent rá egyszerre – nem csak kötelező tartozéknak vitt magával, hanem igazi társként.

– Induljunk! Csapta le határozottan a laptop tetejét.

– Hol van az a Panoráma Bisztró? – kérdezte diadalmasan Magdi.

– Itt van – mutatta a telefonján a térképet Judit.

– Hú, az kicsit messze van, ne induljunk el váltóruha nélkül, ki tudja, mikor találjuk meg Tibort. Nem szeretek este vezetni, majd megalszunk valahol.

Először Magdi lakására mentek, ahol a sértődött macskát a szomszéd gondjaira bízták, majd gyorsan összepakolta a táskáját. Rutinos utazó volt, nem gondolkodott sokáig, csak a legszükségesebbeket tette el egy kézitáskába. Utána Judit következett, aki kicsit hosszabban válogatott a szekrényében, és a kelleténél több cuccot pakolt a hátizsákjába.

– Nem bálba megyünk, haladj már – sürgette Magdi.  – És cseréld le a cipődet – szólt rá az ajtóban.

Judit ránézett magas sarkú vadonatúj szandáljára. – Miért? Ez kényelmes.

– Most még. Ezt vedd fel – bökött a lábával egy virágos tornacipőre.

Végre elindultak. A nyár eleji késő délelőttön még nem volt nagy a forgalom, gyorsan kijutottak a városból. Magdi követte a navigációt és másfél óra múlva meglátták a Panoráma Bisztrót jelző táblát.

– Ez az, menjünk be, igyunk egy kávét!

Judit gyomra görcsbe ugrott, ahogy belépett. Vajon kivel volt itt, és mit csinált? Nem az a tipikus hely, ahol üzleti tárgyalásokat szokott folytatni. Inkább egy olyan, ahol el lehet bújni a kíváncsi szemek elől valakivel…

– Megkérdezem a pincért, hogy látta-e.

– Csak nyugi, majd én tájékozódom – vette fel Magdi a tudálékos nyomozónő stílusát.

Lepakoltak, odament a pulthoz, ahol egy kissé pocakos, őszülő halántékú férfi állt. Arcán széles mosoly terült el, amikor meglátta Magdit.

– Kézcsók kisasszony, mivel szolgálhatok?

Judit megkövülten nézte a helyéről, ahogy kolléganője átalakult. Élénken beszélgetett a pultossal, arcvonásai ellazultak, nyoma sem volt annak a merev könyvelőnek, akit megismert az irodában.

Elégedett arccal és két lattéval tért vissza az asztalhoz.

– Egyedül volt – jelentette ki diadalmasan.

– Honnan tudod?

– Megkérdeztem. Tehát nincs nő a dologban, megnyugodhatsz.

– Most még – sóhajtott Judit, és újra rénézett a Facebookra. – Nem tudom, most hol van, az utolsó bejelentkezés ezen a benzinkúton volt – mutatta a telefont Magdinak.

– Akkor menjünk oda.

– Elnézést, kisasszony – szólította meg őket a pultos. – Elkérhetem a számát?

Magdi kérdőn nézett rá.

– Csak ha esetleg látnám újra az unokaöccsét, akkor tudnám értesíteni – magyarázkodott gyorsan a férfi.

Az asszony egy pillanatig habozott, ránézett a nyílt tekintetű arcra, majd a táskájából elővett egy névjegyet.

– Köszönöm – egy pillanatra összeért az ujjuk, ahogy átnyújtotta. Magdi olyan gyorsan rántotta el a kezét, mintha áram rázta volna meg.

– Viszlát – mondta vidáman a férfi.

Magdi szó nélkül sietett kifelé, Judit elképedve követte. Jól látta? Magdi tényleg zavarba jött?

– Siess már, ne totojázz, sose érjük utol – gázt adott és elindultak a benzinkút felé.

Nézték a tájat, ahogy letértek az autópályáról egyre sivárabb lett a vidék. Falvakon haladtak át, ahol jól látszott a szegénység és az elmaradottság. Hová tart Tibor? Mit csinál erre? Járt Judit agya, egyre jobban bepörgette magát. Hangosan elemezte, hogy hol, milyen pontokon kellett volna gyanút fognia a férfi titkos életéről az alatt a fél év alatt, mióta ismerik egymás.

– Állj le, ez nem a Szürke ötven árnyalata.

– Te olvastad?  – esett le Judit álla. Elnevette magát: hihetetlen vagy!

– Biztos van logikus magyarázat, Tibor szeret. Láttam a szemében.

– De hazudott – sírta el magát újra a fiatal nő.

– Várd ki a végét, lehet, hogy csak titkol valamit. Te mindent elmondtál neki a múltadról? – nézett áthatóan Juditra.

– Az utat figyeld inkább –  sikított fel Judit, amikor látta, hogy letérnek az útról.

– A francba, kapaszkodj! – rántotta félre a kormányt Magdi, de már későn, az ütközést nem tudta elkerülni. Az autó egy fának csapódott.

 

– Nem, nem, nem akarom – kiabált Judit álmában.

Tibor selymes kezét érezte a homlokán, hallotta mély megnyugtató hangját, érezte a testét maga mellett. Lüktetett a feje, ahogy megmozdította.

– Úristen, mi történt? Ennyire sokat ittunk éjjel a buliban?

Lassan kinyitotta a szemét és körülnézett. Egy fehér kórházi szobában volt, ágya mellett monitorok villogtak, karjába infúzió csöpögött.

A reggeli búcsú, a Facebook, az utazás, a bisztró, az autó, a fa… minden eszébe jutott.

– Hol van Magdi? – kiáltotta, és már ugrott volna fel az ágyról, de Tibor gyengéden visszatartotta.

– Jól van, elment egy kávéért. Tudtam, hogy ha felébredsz, akkor addig nem lehet hozzád szólni, amíg nem iszol egyet – ölelte át nevetve. – Te viszont jól ránk ijesztettél. Beütötted a fejed, egész éjjel aludtál. Van néhány öltésed, meg egy kis agyrázkódásod.

– Hol voltál? – Judittal együtt felébredt a zöld szörnyeteg is.

– Hazamentem a családomhoz – vallotta be Tibor lehajtott fejjel.

– A családodhoz? Azt mondtad a szüleid most Indiában élnek, ahonnan az anyukád származik. Még képeket is mutattál róluk.

– Sajnálom, nem mondhattam el az igazat.

– Miért? Engem nem érdekel a családod, téged szeretlek.

– Persze, hallottam ezt már pár nőtől, és a végén kiderült, hogy csak a pénzemet akarták – csattant fel a férfi.

– A pénzedet? Én?? – csattant a pofonTibor arcán. – Mit gondolsz rólam, te szemétláda? – Elvesztette a fejét, püfölte a férfit, ahol érte.

– Nem akartam kockáztatni – mondta halkan a férfi, és gyengéden lefogta a nő kezét. – Ne haragudj, féltem, hogy elveszítettem a nőt, akire világ életemben vágytam. Most azért jöttem haza, hogy a családommal megbeszéljem az esküvőt. El akartam mondani, hidd el.

– És mit szóltak hozzá? – Judit kezdett megenyhülni.

– Még nem tudom, odáig nem jutottunk el, mert a mentősök hívása félbeszakította a beszélgetést. Szerintem örülnek neki, de kérdezd meg őket, mind itt vannak, velem virrasztottak érted.

Tibor az ajtóhoz ment, és szélesre tárta. Judit kinézett a folyosóra, és Magdit látta, amint széles mozdulatokkal gesztikulálva magyaráz valamit a körülötte álló roma családnak, akik hangosan nevettek.

Judit megdöbbenve nézett Tiborra, és látta a kisfiút, ahogy álmaiban indiai varázsszőnyegét szövi.

Gacov Katalin
Gacov Katalin