fire-2293607_960_720

Ellen Thompson: El se hinnéd

Ha el tudnám mondani,

Hogy lelkem folyton égett,

Gyújtotta a fáklyát,

Hogy feléd az út láthatóvá váljon,

Kettőnk fénye végre egybefolyjon,

El se hinnéd.

 

Ha el tudnék mondani

Mindent, mit nem mondtam,

Az igazat, hogy minden sorommal

Csak szeretni próbáltalak

És elérni lényed mélyebb lényegét,

El se hinnéd.

 

Ha elmondtam volna,

Hogy szeretni téged milyen

Nehéz, pedig

Egyszerűnek tartod magad,

Ha nem csak azt mondom, nem igaz,

El se hinnéd.

 

Ha egyszer átélnéd,

Hogy folyton várva vársz,

De tiltott, kire vágysz,

Holnapot mégis neked ígér

Bíztatva, hogy ne menj, remélj,

El se hinnéd,

 

Hogy mennyire fáj,

S ne hidd, hogy tompán érez,

Ki vakon érted igyekszik és nem is

Sejtheti, ha már másra gondolsz,

A féltékenységre te adsz okot.

El se hinnéd,

 

A szívem álmok szőtte

Ködfelhőben ring,

De alatta csak kősivatag van,

Mit könnypárlatja sose érint,

Ott semmi, de semmi sincs,

El se hinnéd,

 

Hogy várva vártam rád,

Gyöngén, tétlenül, féltékenyen

Mindenre, mire a tekinteted

Vetülhetett, s nekem nem jutott más,

Csak üzenetek, ha más mesélné ezt,

El se hinnéd.

Ellen Thompsom
Ellen Thompsom