utolso_sohajjal

Caelan Rhys: Utolsó sóhajjal

Csitulj, drága,

csitulj!

Engedj utolsó utamra csendben!

Engedd, hogy indulataim

békére leljenek,

mielőtt végleg elernyed a testem!

Inkább emlékezz velem

a szépre s a kezdetekre,

mikor csillámló mosolyod

csalt mosolyt lelkembe,

s minden bajt elűzött.

Idézd fel nekem, milyen volt

az élet fiatalon és bohón,

miként lettünk szerelmesek,

s miként szórtad rám az ezernyi csodát,

miért soha nem rebeghetek elég hálát.

 

Csitulj, édes,

csitulj!

Emlékezz, mily szép is volt

a világ kettesben!

Kart karba öltve küzdeni

bármi viszály is vert

gyökeret életünkben.

Szerelmet látni szemedben,

mikor reánk csapott

az ocsmány gyűlölet árja,

érezni bőröd selymét arcomon,

miközben testem kínzások

ütötte sebeitől

elfojtott üvöltés fullasztotta torkom.

Tündöklő lényed

adott erőt élnem,

mikor az egész világ kívánta halálomat,

s Te mégis hű maradtál hozzám,

bár találhattál volna nálam jobbat.

 

Csitulj, kedves,

csitulj!

Itass meg bátorságodból,

hogy nyugodtan nézzek szembe

mindazzal, mi rám vár!

Hadd lássalak ismét oly erősnek,

mint mikor szerelmünkért harcoltál!

Hadd lássam felizzani

az erőt gyönyörű szemedben!

Hadd lássam rózsaszín

ajkaid egymásnak feszülni,

mint mikor még volt

remény kitartani,

mint mikor még volt

a Világban miért küzdeni!

 

Ám vége, szívem,

most már vége!

Eljött az a perc,

mit mindig is féltünk,

de ez ne törje le reményünk!

Kik akasztani visznek,

nem tőlünk félnek,

csupán mindattól,

amit e világon hirdetünk.

Fájdalmad rejtsd el,

ne lássák,

legyen kínunk a mi titkunk,

s halálom a mi gyászunk,

mi örökké összetart.

 

Veled maradok,

s Te velem maradsz!

Csitulj, most

csitulj!

 

Caelan Rhys
Caelan Rhys