paying-1438142_640

Zsubrits Zsolt: Lidl Love

Ismerkedni bárhol lehet. Egy orvosi rendelő ugyanúgy kiváló alkalom a párkereséshez, mint mondjuk a környék valamelyik népszerű konditerme, vagy akármelyik, direkt e nemes célt szolgáló esemény és helyszín, például disco, esetleg retro-party, netán rapidrandi. A lényeg, hogy mindig legyen elég hurrá optimizmus. A 40-es éveiben járó Jani is így gondolta ezt. Bőven akadt alkalmas alany. A nagyvárosok egyik irigylésre méltó előnye, sok egyéb mellett, hogy ontják a lehetőségeket a randevúzásra. De hogy élelmiszerbolt lenne az ideális hely a leendő párunk megtalálására, azt még ő sem gondolta volna! Pedig megtörtént az is a folyton nők után ácsingozó, kolbászoló örökifjú férfi életében. A Lidl egyik, naná, hogy központi helyen dicsekvő boltjában összetalálkozott vágyai netovábbjával. A szép bőrű, a vékony, a pont neki való és a szemre való démoni nővel. A szőke ciklonnal. Igazából már akkor felszisszent a kémia benne, mikor átlépett a tolóajtón. Mint az éhes róka tyúkáldozatára, rátapadt tekintete a könnyed, bájos, tovalibbenő légiességre. Talán egy ilyen, szerelem első látásra élmény hatására írta a költő a Mikor az uccán átment a kedves… című és kezdetű remekművet. Mikor a Lidlbe bejött a kedves… A kedves, picinylábú tünemény ügyesen eliramlott a termékektől roskadozó polcok között. A pénztárig nem történt semmi különös. Ott azonban az árukat fáradtan és egyhangúan továbbító szalag előtt végre célba ért a szebbik nemért folyó vágyódása. A nő visszafogottan, mégis kecsesen várt a sorára. Jani már korábban odaért a végponthoz, ezért hátra-hátra nézelődött. Majd váratlanul, mielőtt még a leolvasó gépnek megadták volna magukat a kiválasztott portékák, elindult a végzete irányába.

-Szívesen előreengedem. Ha akar, cserélhetünk.

A szőkeség csendes, szelíd és mosolygós arccal utasította vissza a felkínált, gyorsított eljárást biztosító lehetőséget.

-Köszi. Inkább kivárom a sorom.

-Csak nem te is munkaidőben vagy?-kérdezte a férfi.

-Á, nem. Én erre a hétre befejeztem már a munkát.

-Csütörtökön? Jó kis munka lehet az -, érkezett az ú alakura görbült szájból a felhívás egy beszélgetésre üzenete.

-Ausztriában dolgozom.

-Mit csinálsz?

-Takarítok, főzök. Négy nap alatt letudom az egész hetet.

-Én is szoktam kijárni oda, hétvégenként. Lószart szedek. 10 eurót kapok óránként. Itt még egy gazdasági vezető sem keres ennyit.

-Én egy banknál dolgoztam korábban. Milliókról kellett dönteni nap mint nap. Nyomta a vállamat rendesen ennek a terhe, mint Quasimodót a púpja. Éjszakánként felriadtam, vajon mindent jól csináltam-e? Á!! Hagytam az egészet. Nevetséges fizetésért fájt a fejem egyfolytában.

-Értem. Itt bagóért szenvedünk. Kint legalább megfizetnek azért, amiért megdolgozol.

Közben sorra került Jani. Aztán a szalagról pakolni kezdett a kocsiba. Poénkodott is egyet, hogy beteheti-e? De a pénztárosnő sem hagyta magát. Csípőből válaszolta, ennyi ember előtt, talán mégsem kéne. Fizetett. Pár ember múlva a szőkeség is átesett a tortúrán. Azonban azt már nem várta meg a férfi. Mert gyorsan hátizsákjába tömte a zsákmányát, és a megüresedett járművel igyekezett a parkolóba. Kint hűvös volt, talán 3-5 fok lehetett. Elrendezte a kocsit, aztán lecövekelt egy helyen. És várt. Várt és lesett, mint vízben a kormorán az alatta békésen, mit sem sejtő pontyra. Idővel megjelent a nő is.

-És? Mit kezdesz ennyi szabadidővel?-, jött az újabb kérdés.

-Német vizsgára készülök.

-Kellenek a nyelvleckék, ugye?-nevette el magát Jani.

A nő mosolyra húzta száját.

-Meddig tart a vizsga? Utána esetleg találkozhatnánk. Farsangi bálra készülünk a barátainkkal. Kell egy kis leeresztés.

-Hát. Délután lesz a kurzuszáró. -Bizonytalan szünet következett. -Kik lesznek ott?

– Haverok. Pingpongozós kollégák, jófejek.

-Hol lesz?

-A csónakházban a Mosoni-Duna partján.

-Arra felé lakom én is.

Gondolkodott pár pillanatig. Lassan a bicajához érkeztek.

-Majd meglátom. A Facebookon fenn vagy?

-Persze. Ja, még be se mutatkoztam. Havasi Jani, Kese.

A nő értetlenkedve felhúzta vékony csenevész szemöldökszőrzetét. Jól benne volt már a 40-es éveiben.

-Hogyan?

-Ez a nevem. Így hívnak, Kese.

-Engem Petres Katinak.

-Szia. Őrülök, hogy találkoztunk. Holnapig mindenjót!

-Köszi. Szia!

És megtörtént a csoda péntek délután, 6 óra körül. Piros, pasifogó ruhában megjelent a gátőrház folyosóján a légies tünemény. Előtte még történt egy-két facebookos chatelés, hogy mégis előmelegítsék a randit, de alapvetően minden ott kezdődött, és dőlt el. A farsangi buliban. Kese, persze sehol. Pontosabban a felesek és vörösbor hatásától kidőlve, az egyik vendégszobában húzta a lóbőrt, megfeledkezve a hölgyről, a társaságról, önmagáról. Pedig az alkalom tárt karokkal várta. Jani biztos, hogy nem tudta elhinni. Nem akarta elhinni. Ezért inkább ivott. Töltötte, a remény helyett, a bódító folyadékot magába. Barátai segítették ki arra az időre, amíg partiképessé vált.

-Sziasztok! Havasi Janit keresem.

Síri csend. A társaság tagjaiban meghűlt a vér. Egy pillanat erejéig nem is akarták tudomásul venni, hogy valóban eljött, itt van a szőke nő a Lidlből. Aztán próbálták menteni a menthetőt.

-Helló! Ö, ö… Gyere beljebb, éppen vacsizunk. Finom vaddisznó pöri. Megkínálhatunk?

-Kösz. Nem vagyok éhes. Inkább innék valami rövidet.

Ha ezt Kese hallotta volna?  Kapásból alább hagyott volna benne a félsz, ami azért születhetett volna benne, még ha el is jönne netán, mert hátha nem iszik piát a szőke. Ám a szőke ott volt, és szemmel láthatólag szerette a töményet. A pultnál a bár legmenőbb welcome drinkjét töltötték neki. A mézes, chilis páleszt. Jani meg mélyen durmolt egymagában fönt az emeleten. Ilyen alkalmat kihagyni! Persze, amíg a pultnál szóval tartották a nőt, addig Kese egyik cimborája próbált valamit tenni az ügy érdekében. Fölrohant hozzá, és a tettek mezejére lépett. Rázta két kézzel eszeveszettül az elalélt testet, mint az asszony a kézzel mosott ruhát, hátha úgy gyorsabban magához tér, de mindhiába. A férfi az igazak álmát aludta még ázottan. Néha egy-egy morrantás szakadt fel belőle, de zsákként huppant vissza az ágyba, mindenegyes rázigálást követően. Csak nem akart magához térni. A bálozók ezalatt belemerültek a beszédbe, jól szórakoztak. Nevettek, viccelődtek. Előkerültek az anekdoták Keséről, a pingpongozós társaság korábbi közös élményeiről. Szem nem maradt szárazon. Kati is a kiscsapat szerves részévé vált rövid időn belül. Aztán idővel Kese is ébredezni kezdett. A barátja nem adta fel.

-Gyere már, te hülye! Itt a csajod!

Kese félkómásan, igyekezett visszatérni a valóvilágba.

-Mi van? Hol vagyok?

-Mondom, hogy itt a bige. A szőke Lidl-s csaj lent vár téged.

-Ne szivass!

-Gyere már, no! Itt a csajod! Bombázó!

Már lassan magához téregetett, és próbált erőt gyűjteni, kitisztulni, toppon lenni.

-Ki van itt?

-A csajod! A Szőke!

Janihoz most jutott el, amit már egy ideje próbált tudomására hozni a haverja. És hirtelen kipattant az ágyból. Megrázta magát, mint a kutya az ázott bundáját, és a fürdő felé vette az irányt.

-Most szivatsz?

-Dehogy! Tényleg lent van. Téged keres.

Az alkohol mámoros hatásától fokozatosan megszabaduló Kese egyre jobban felderült. Eltelt pár perc, mire készen állt arra, hogy találkozzon az álomnővel.

Lent Kati nem sejtett semmit. Mikor találkozott újsütetű barátjával, már egy józan, felfrissült pasit kapott, aki egyre jobban hasonlított ahhoz a Janihoz, akit előző nap megismert. Szót szó követett, pohár poharat. Lassan főszereplővé vált a táncparkett. Következett az este legizgalmasabb része. Tánc, zene, móka, kacagás. Felpaprikázott hangulat. Igazi báli kavalkád. Öröm a tetőfokon. Kati és Kese együtt igazán szívderítő látványt nyújtott. Mintha régóta együtt jártak volna már. Összeszokott párosként vették birtokba a táncos helyet. Forogtak, pörögtek. Szorították, karolták egymást, és csattogtak a talpak, ahogy a vérmérsékletükből kifért. A magyar virtus nem hagyta cserben őket. Hajnalig, reggel 5-ig bírták szusszal. Többen feladták, és hazaindultak korábban, de ők még mindig ropták. Végül ők is elindultak az otthonaikba. Kese felajánlotta, hogy hazakíséri Katit. Mivel valóban a közelben lakott, gyakorlatilag félóra leforgása alatt odaértek a nő házához. Társasházban lakott, folyóra néző panorámával. A reggeli takarítószemélyzeten kívül sehol egy teremtett lélek. Puszi, puszi. Búcsú és ölelés, romantika, aztán mindketten indultak tovább. Kese beleszeretett a nőbe. Onnantól kezdve csak ő járt a fejében. A szerelem, a könnyeket csalogató jóleső érzések megszállták szívét. Nem is akarták elengedni. Kati egészen másként gondolta. Először nem mondta el, le se írta chatben, hogy mi is a gondja Kesével. Aztán csak kibújt a szög a zsákból. Pár nap után, mikor már nagyon találkozni akart vele ismét a férfi, tudomására hozta a lényeget. Már ha van egyáltalán lényeg. Nagyon gyors a tempó neki. Zavarja, hogy mindjárt az első éjjel csókolóztak, és olyanok történtek, amiket csak hetek-hónapok múlva tudna elképzelni férfi és nő között, már ha kölcsönös, ugye. Meg is írta a rámenős férfinak kerek-perec, hogy neki sok belőle. Nem akar vele semmi komolyat. Nem akar szexet, sem egyéb járulékos dolgokat. Hideggé vált irányába, mint a tavaszi hajnalok levegője a korán kelők számára. Kese persze nem értette. Olyan gyorsan és váratlanul, meg töményen történtek az események. Ő csak azt értette, hogy itt van ez a dögös nő, aki az első szóra eljött vele randizni, bulizni, és szórakoztak, jól érezték magukat, mint a tinik. Aztán Kati valahogyan kihátrált elég gyorsan. Elteltek a hetek találkozások nélkül. Kati sehol. Kese egyszer csak kezébe vette az új Lidl-s akciós újságot, és csak ennyit mondott:

-Csütörtökön katalógusváltás. Hátha.

 

Zsubrits Zsolt
Zsubrits Zsolt