lily-3495722_640

Rónai Katalin: A liliom illat

Miközben, a turkálóban vásárolt fekete sísapkából, készített álcát fejére húzta, érezte, hogy hóna alatt, és combja belső peremén az izzadtságcseppek őrült mozgásba kezdtek.

– Állj! Ide, ami az enyém, vagy megöllek! – kiáltotta tükörképének, az ollóval kivágott réseken át nézve önmagát.

Orra, – amely munkaeszköze volt, – a harmadik, általa vágott lyukon, érzékelte, testszaga alapos változását, az izgalom és félelem keverékének kellemetlen szagorgiáját.

Ő, a „Nagy Orr”, a mindenki által tisztelt, és irigyelt parfümkészítő, a tükör előtt állva, rablásra készültében, nehezen viselte, ahogy az adrenalin csordogáló izzadtsággá, és förtelmes szaggá változik, a talpig fekete hacuka alatt.

Száguldoztak fejében a gondolatok. Ma éjjel ő, az eladdig becsületes, mindig egyenes úton járó, arra készül, hogy a város leggazdagabb kerületének egyik legmenőbb villájába behatol, visszarabolja, ami az övé.

– A fővárosban elit kerületében megint az egekig ér a bűnözési ráta! Éjszakai behatolás, rablás és betörés az ismert vállalkozónál! Mit tesz a rendőrség, hogy ne emelkedjen tovább a bűnözési ráta? Már nem csak a szegény kerületekben kell tartanunk a bűnözési ráta emelkedésétől! – vicsorgó-kuncogó félelmét, belső kínját, bulvárlapok elképzelt blikkfangos főcím-mondatainak tükörbe kiabálásával próbálta oldani.

Igazából, persze, nem érdekelte semmiféle publicitás. Azért állt talpig feketében, indulásra készen, az éjszaka közepén, hogy szellemi tulajdonát, amelyet üzlettársa, az „ismert vállalkozó”, ellopott, visszaszerezze, akár az élete árán is.

Már semmi sem számított, teljesen egyedül volt.

Felesége szerelmi viszonyt létesített üzlettársával, és elmondta neki a titkos rekesz kódját, melyben a találmányok leírását, és az amerikai szerződést őrizte.

Kutyáját, a rablás éjszakáján mérgezték meg.

Pedig azt hitte, semmi sem állíthatja meg, úton van a világhír felé.

Az óriás sajtókampány, melyet szervezett, arról szólt volna, hogy olyan női és férfi alsóneműt talált fel, és szabadalmaztatott, amely a hordás közbeni kellemetlen szagokat végképp elnyeli, semlegesíti, s hogy már az amerikai befektető is megérkezett, a szerződést aláírták, máris kezdődhet a gyártás, méghozzá, itt az országban, újabb munkahelyeket teremtve.

Aznap éjjel rabolták ki, és vitték el, az alsóneműk gyártására amerikai befektetők által aláírt szerződést, és a szabadalmi védésre előkészített, teljes kémiai képletekkel, bizonyításokkal alátámasztott, titkosított dokumentumot. Ráadásul másik találmánya leírását is, egy, az általa feltalált új parfümről is, amely az emberi test szagát, – lehetett az izzadság, ápolatlanság, dohányzás, vagy alkohol okozta kellemetlen szag, – változatos virágillattá változtatta.

Azon az éjjelen, a rablást, hű kutyája nem tudta megakadályozni. Ő maga, Kálmossy Kálmán, pedig, épp, hogy túlélte, mérgezési tünetekkel, mély depresszióban lábadozva hetekig.

Szerencséjére, még volt egy kevés parfüm-minta, elrejtve, egy másik titkos rekeszben, amelyről csalfa felesége nem tudott.

A parfümmel átitatott apró zsákocskákat öntapadós csíkkal beragasztgatta magának, azokra a helyekre, ahol az izzadtság és a félelem jelentős változást idézett elő teste illatanyagában.

A pár perc alatt érzékelhető változásra, megnyugodott, érezte, amint az adrenalin pozitívan serkenti, immár erős, elszánt és eltökélt volt, amikor elindult volt üzlettársa villájába, hogy visszaszerezze, azt, ami az övé.

 

Egy jó félóra múlva, virágillatot árasztva, mászott felfelé a villa kerítésén, egy a kamerák által nem érzékelt részen.

Ismerte jól ő is a járást, hiszen, sokat jártak ide a feleségével, tudta, mi merre van, hol a terasz, a konyha, a medence, riasztóközpont, és, hogy merre alszik a véreb, hova vigye neki az altatóval átitatott húst. Nem akarta, hogy a véreb elpusztuljon, de remélte, hogy az altató hosszú ideig támadásképtelenné teszi majd.

Egy a tenyerében elrejtett elemlámpa pici, fókuszált éles fényével világított.

Ennyi volt, amit lehetett érzékelni belőle. Amúgy tetőtől-talpig fedte az éji homály, és védőn beburkolta az önmaga által kreált illat.

Miután a kutyát elaltatta, a konyha felől, nyitott ablakon keresztül hatolt be a házba.

– Fel kell jutnom a dolgozószobába! Ott van a széf, az íróasztalba rejtve. – suttogta magának.

Mint egy igazi vérbeli betörő, surranva közlekedett a márványlépcsőn felfelé.

Szaglása tiszta volt, saját illata már nem zavarta.

Az alvó emberek illatát is jól ismerte, így a mély alvás fázisai közben elillanó gázok hálószobából kiszivárgó szaga arra figyelmeztette, hogy valaki éppen a fázis végéhez közeledik, tehát, bármely percben felébredhet, egy éjszakai WC látogatásra.

Sietnie kellett, elkötelezetten bízott abban, hogy mindent előre jól eltervezett.

Belső zsebének kis bugyrából, illatzacskókat varázsolt elő, az összes értékét, ami még megmaradt, és a hálószoba küszöbére, majd vékony csíkban a fal mentén, egészen a „véletlenül” nyitva maradt, emeleti ablak aljáig szórt belőlük. A zacskókban maradt kevéske porral gyengéden bedörzsölte a párkányt, majd, visszalapult a fal mellé, az árnyékba, és várt.

Ez az illatpor, – mely az utat mutatta, az emeletről a mélység felé, – élete első világszabadalma volt.

Egészen kirablásáig, ez nyújtott biztos erkölcsi és anyagi stabilitást újabb kutatásaihoz.

A por levegővétel útján, az agyba jutva, akár egy hangyacsapda, úgy működött. Férfiaknak az alvó nő illatát, nőknek, a férfi illatát idézte.

Az izgalomtól szíve egyre hangosabban dörömbölt mellkasában, de érezte, jó volt az időzítés, mert a hálószobából papucsos csoszogó léptek hallatszottak.

 

Nem sokkal később kinyílt az ajtó, és volt üzlettársa, álomtól kábán, jelent meg az ajtóban, majd, az illatot érzékelve, a fal mellett, a por útját követve, egyenes léptekkel, elindult a nyitott ablak felé.

A csattanás, amely pár perc múlva a medence felől érkezett, Kálmánt rémült undorral, de ugyanakkor kárörömmel, és szédítő borzongással töltötte el. Egyre nehezebben vette a levegőt, várta a második érkezőt.

Felesége pár perc múlva ébredt. Még kábábban, mint újdonsült, – férjét kifosztó, ezáltal milliókat besöprő, – élettársa.

Nem sokkal később az ő testének hangos puffanása hallatszott odalentről.

 

Immár Kálmánt semmi sem választotta el attól, hogy elrablott tulajdonait visszaszerezze, indulhatott volna a dolgozószoba irányába.

Egy probléma volt csupán, amellyel nem számolt.

Ahogy ott állt és figyelt, agyában furcsa folyamatok zajlottak. Felesége megpillantása, előre nem látott események láncolatát indította el, amelyre nem számított, és mindez megváltoztatta teste reakcióit, ahogy a leszórt por maradéka elkezdett az ő orrába is beszivárogni.

Már nem tudta, mit keres ott, ki ő, és mit akar, csak a valaha szeretett nő illata vonzotta húzta, cibálta a nő után, a nyitott ablak felé.

 

Hétfőn reggel a takarítónő éktelen sikítására, és segítségkiáltásaira érkező szomszédok három halottat találtak, akik egymáson feküdtek békésen, mintha szundikálnának.

Testükből csodálatos liliomillat szállt mindenfelé.

Rónai Katalin
Rónai Katalin