money-laundering-1963184_640

Agota Sandorfy: Az vessen követ…

Ana egyenesen a jegykezelő automatához furakodott, mert ő aztán becsülettel pecsétel. Úgy ám! Azt ugyan már nem lájta senki, hogy bizony fordítva dugja be a jegyet… legfeljebb azzal mentegetőzik, hogy tévedésből történt. Sok kicsi sokra megy, mert a helytelenül kezelt jeggyel még egyszer utazhat (itt is lehet tévedésre hivatkozni, ha észreveszik a pecsétet) Igazából van Anában egy egészséges ellenállás a jegyek miatt: több, szegényebb helyen ingyen utaznak a nyugdíjasok. Igazságtalannak érzi, hogy ebben a gazdag országban aránylag sokat kell fizetnie. Igaz, nemrég hoztak új szabályt: ingyen utazhatnak a tizenkét éven aluli gyerekek (bezzeg anno az övéinek már kétévesen kellett jegyet váltani).

Ana elhűlve figyelte, ahogy az ismeretlen nő alaposan bereggelizett a különféle gyümölcsökből! Nem sül le a bőr a képéről? Igaz, ő is vett már vacak, savanyú szőlőt, de azóta először csak keveset vesz, hogy kipróbálja, és csak aztán vásárol többet. Persze az “ilyenek“ miatt emelkednek folyton az árak! Az üzlet nem működhet ráfizetéssel, tehát a többi vásárlót terheli a kár. Így sem kapnak eladót, aki kitart, az sem tud megélni a keresetből. A többiek hamar betanítják, hogyan lehet észrevétlen lopkodni, és veszteségnek leírni. Itt van például a romló primőr termék leárazása. Zsuzsika évek óta abból főz! Rózsika a “száraz” kenyeret dézsmálja példás rendszerességgel, sőt a disznói is szépen híznak tőle… A pult mögött terpeszkedő hentesek szintén kigazdálkodják a maguk sütögetni valóját… őket sem kell ám félteni! Mindez eltörpül a vezetőség ügyletei mellett: például a friss áru legjavát a közeli vendéglős kapja jókora haszonnal.

Pincér Tata sem szégyenlős, bár a törzsvendégeket a finom falatok csábítják hozzá, eleget összehoz magának az italokból is. Sógorától tanulta annak idején, hogyan lehet a sörhabbal jól gazdálkodni. A pénztáros kisasszony annak idején gebines volt, micsoda csodálatos feketéket főzött azokból a minimális adagokból! Azok voltak ám a szép idők! Egy nyáron összejött a nyaraló!

Ma már mindenütt leselkednek, méricskélnek, ellenőriznek… Persze csak azokat, akik védtelenek. Vagy akik alkalom adtán rosszul tették le a szavazatukat. Azóta ők is megtanulták, hogy a demokratikus szavazás csupán mese habbal. Oda kell szavazni, ahonnan csurran-cseppen! Jézus sírját sem őrizték ingyen… szokta mondani öreganyám.

Ha többé nem árulhatsz dohányt a kisboltban (ami a fő bevételi forrásod volt), akkor trafikot kell szerezned! Mindent, eget-földet meg kell mozgatni, de szerezni kell! Itt jönnek számításba a koma, a külföldre szakadt honfitárs, a falubeli, az “együtt katonáskodtunk az átkosban” ismeretségek. Sokat segíthet az olaszhonban sikeresen táncoló unokahúg, aki előnyös feltételekkel kölcsönzi a kezdőtőkét. Teheti, mert se ott, se itthon nem adózik a keresetére. Sajnos a hazalátogatások már nem jövedelmeznek olyan jól, mind kezdetben. Akkor bizony még kapkodták a jó minőségű, divatos, külföldi cuccokat! Most csak a tech-kütyük mennek…

Ana régebben két bőröndnyi kávéval és számtalan doboz kirakóval jött látogatóba, bár olykor egy-egy ügybuzgó vámos tett megjegyzéseket:
– Mégis ki kéne nyitni azt a dobozt, hiszen akármi lehet benne!
– Csak pár kávé és kirakók…
– Hány darab van?
– Öt-hat használt játék, ajándékba viszem…
– Nem az számít, de tíznél több már mindenképpen kereskedelmi mennyiség!

A hivatalos közeg morogva ment odébb. Miután nem volt ötlete hogyan, mivel ragassza újra össze a nyílást, végül lemondott róla, hogy alaposabban kutakodjon…

Kis emberek, kis bűnök: mégis ilyenekkel vannak zsúfolásig tele a börtöncellák. Olyan rab is akad, aki kiterveli, hogy minden télre kapjon pár hónapi elzárást… addig sem fagy meg a híd alatt, sőt enni is kap! A nagyobb halak sikamlósak, őket nehezebb elkapni. Többnyire csak egy dörzsölt könyvelőn múlik élet-halál sorsa! Mert ha letejelnék a becsületesen kiszámolt összes adót, hát úgy járnának, mint a lesöpört padlású parasztok: felkopna az álluk! Na, jó valamicske azért maradna…

Picúr (kétméteres pici úr) szaki garázsa sosem üres, pedig drágán dolgozik. Mert a törzsvendégek mindent megkapnak. Nincs olcsó, használt alkatrész az új helyett, nincs slendrián munka, időpont tologatás. Itt kérem profi munka folyik! Azt már senkinek sem köti az orrára, hogy a hátsó ajtón keresztül megközelíthető árukészlet-barlangban folydogál a nagy üzlet: a szép lányok, szerencsejáték és a drug kereskedelem. Ezidáig a hivatalos közegeknek sem tűnt fel az a sok drága autó errefelé.

Lehet háborogni, ha újabban a kisegítő alapítványok magánemberektől, adományokból begyűjtött forintjaira is kivetik az adót, nehogy már valami felénk csellengő migráns életét könnyítsék vele! Maradjanak ott pereputtyostól, ahol háborúznak! Még ránk hozzák a muszlim veszedelmet!

Keresztény testvéreink a történelem során nem egyszer zárkóztak el látványosan az üldözöttek megsegítése elől. Halljuk eleget, hogy fontos a nemzet, a vallásunkat meg kell óvnunk, de a valódi gazemberektől, az öltönyös, minden hájjal megkent, hatalomukkal visszaélő, keresztény honfitársainktól ki oltalmaz meg bennünket? Imádkozzunk?

Aranyos, idevágó bejegyzést olvastam:
– Ha szorgalmasan imádkoznak, meggyógyulhat a kutyus – így az állatorvos.
– Mi nem imádkozunk, csak dolgozzon rendesen! – válaszolt az ötéves gazdi.

Agota Sandorfy
Agota Sandorfy