laughter-775062_640

Pekkel Edina: Se ide, se oda

Az a legrosszabb, amikor az ember lánya – meg fia – se ide, se oda nem tartozik. Na nem azért, mintha bárhonnan kirekesztették volna, csak azon egyszerű okból, hogy tizenhat évesen nem érzi már magát gyereknek, de azt is tudja, hogy a felnőttek világa sem igazán az övé. Egy olyan világban kell lavíroznia, ami pont a gyermekkor és a felnőttkor mezsgyéjén található, és minden lépésével meginog, hol erre, hol arra billen ki, attól függően, milyen kihívással találja szembe magát.

Bizonytalanságát tovább erősíti, hogy az emberek, akikkel találkozik, azok sem tudják eldönteni, hová is tartozik. Nem csak az idegenek, de még a közvetlen családtagjaik sem. Rémülten szalad a tükörhöz, hogy meggyőződjön róla, mennyire néz ki öregnek, miután egy jól nevelt kilencéves csókolomot köszönt neki az utcán. Egyes felnőttek bizalmat szavaznak neki, és úgy bánnak vele, mit egy felnőtt nővel, míg mások taknyos csitrinek tartják, és úgy kezelik, mint egy hülyegyereket, akinek kuss van, és mit képzel magáról, hogy saját véleménye van, ne adj isten érzései!!!! És teszik ezt sokszor diplomás emberek, akik naponta állnak elé azzal a céllal, hogy majd ők jól megtanítják az infót, meg a törit, meg amit kell… De így azt is megtanulja a bizonytalanul lavírozó, hogy bizony a diplomával nem osztanak intelligenciát, és a tiszteletet nem lehet kierőszakolni.

***

– Anya, este moziba megyünk a csajokkal…
– Miért pont este? Nem jó nektek a délutáni vetítés?
– Jaj, ne mááá’! Nem vagyunk ovisok. Az olyan ciki.
– Ciki. Szóval most felnőtt vagy, amikor éjszaka kell hazabotorkálni a városból, de amikor azt kérem, hogy mosogass el, vagy készíts egy nyomorult paprikás krumplit, mire szombaton hazaesek a munkából, arra kicsi vagy. Én ezt nem értem!
– Ezt most minek kell? A többieket simán elengedik. Főzni meg majd megtanulok akkor, amikor rá leszek kényszerülve.
– Kik azok a „többiek”?
– Jaa, hát a Boriii, az Ancsaaa, a Katiii, a Dóriii,…. meg lehet, hogy az Orsi is jön.
– Fiúk nem mennek?
– Gondolom, azok is lesznek. Elég nagy a moziterem…. de velünk nem.
– Mit néztek?
– Jaa, hát valami vígjátékot. Most reklámozzák a tévében. Anyazonok, vagy mi.

***

– A többiek hívtak, hogy menjek el velük szórakozni, de nem tudom, hogy akarom-e. Mennék is, meg nem is.
– Hová?
– A Turulba.
– Az mi?
– Egy hely, ahová fiatalok járnak. Le lehet ülni az asztalokhoz, meg táncolni is lehet. Majdnem olyan, mint egy diszkó, de még se diszkó.
– Hányan mennétek?
– Sokan. Majdnem a fél osztály ott lesz. Fiúk, lányok vegyesen.
– Mikor akartok menni?
– Ma este.
– És hogy jössz haza?
– Ott alszok a Ritánál.
– Nagyon vigyázz magadra! Ha bármi van, azonnal hívj, és az italaitokra is figyeljetek. Ne hagyjátok felügyelet nélkül a poharaitokat! Tudod?!
– De nem baj, hogy egyedül hagylak?
– Nem. Érezd jól magad, és vigyázz magadra!

***

– Jaj, engem alig akartak elengedni! Anya úgy kezel, mint egy óvodást. Nem veszi észre, hogy már felnőttem, és nem minden úgy van, ahogy ő akarja, pedig azt mondtam, hogy moziba megyünk! Kíváncsi lennék a fejére, ha tudná az igazat. Meg is ölne! Téged hogy engedtek el? Mit mondtál otthon?
– Az igazat. Mondtam, hogy megyünk az osztálytársaimmal a Turulba, és ennyi.
– És simán elengedtek?
– El.
– Azta! De jó neked! Tök jó fej anyukád van. Kár, hogy az enyém nem ilyen…

***

– Szia kincsem! Milyen volt a mozi?
– Jaj, nagyon jó! Annyit röhögtünk a csajokkal. Nektek is meg kéne nézi. Bár lehet, nektek nem tetszene annyira.
– Majd rábeszélem apádat, úgyis olyan régen voltunk már moziban.

***

– Na, milyen volt?
– Rémes! Mindenki berúgott. Undorító volt, ahogy viselkedtek.
– Sajnálom.
– Mindenki csak ivott, meg cigizett. Én is megittam egy sört, de nekem az bőven elég volt.
– És a Rita?
– Az is tök részeg volt. Mászott rá mindenkire, aztán összehányta a Fő teret. Legszívesebben felhívtalak volna, hogy gyere értem, de nem akartalak felébreszteni. Egész este nem is szóltam hozzá. Alig vártam, hogy reggel legyen, és jöhessek haza. Ez volt az első, meg az utolsó, hogy én ilyen buliban részt vettem. Én senki kedvéért nem fogok másképp viselkedni, mint ahogy nekem az jól esik. Nem fogok sem cigizni, meg inni, csak azért, hogy úgy nézzen ki, mintha hozzájuk tartoznék.
– Megértelek, és igazad van. Ezzel én is mindig így voltam. Azért nem baj, hogy elmentél, legalább ezt is megtapasztaltad.
– Hát ja! Így legalább tudom, miből maradok ki.

Pekkel Edina
Pekkel Edina