Motto: Nem úgy mese, ahogy te gondolod sorsokból szőtt álom álomból szőtt sorsok valahol mind igazak…
Author: wekkeranita
Ládi Zsuzsa: Sikeres kommunikáció
A számítógép végre befejezett egy újabb analízist. Épp időben, mert a Professzor már tűkön ülve várta, hogy ellenőrizhesse az elméletét. Gyorsan átfutotta a képernyőn megjelenő grafikonokat és adatokat, majd elégedetten biccentett, mert pontosan azokat az eredményeket látta, amiket a korábbi vizsgálatai alapján megjósolt. Ennél közelebbiek nem is lehettek volna az előrejelzései.
Zsubrits Zsolt: Ilyenek is voltunk
Egy téli tájképen dolgozott a könyvbemutató utáni hetekben Ten. Valahogy nem találta meg azt az árnyalatot, ami az ablakon keresztül feltáruló kékes-fehéres, fagyottas hideget, mégis örömöt adó téli hangulatot fejezné ki leginkább. Keverte, hígította, vastagította a munkaszínt. Mégsem volt kedvére való, ami a vászonra kenődött belőle. Kissé csalódottan hagyta félbe a festést, és a laptopján…
Eve Cheerful: Ahogy lesz, úgy lesz
Ákos átölelte Katát a reggeliző asztalnál. – Van egy nagyszerű ötletem – súgta Kata fülébe, majd kezével elkotort egy hajtincset a lány füle mögé.
Agota Sandorfy: Nem tévedés
Gizike sürgött-forgott, már kora délután vacsorához terített. Gondosan kiválasztott egy kék terítőt, amin jól mutat a csipke. A kertből nefelejcs csokrot hozott, és minden szalvéta mellé tett egy picike vázával. Elővette a finomabb evőeszközt, hadd legyen ünnepibb a teríték. Apa talán pezsgőt is bont… Különös izgalom bujkált benne, bár az egyik vacsoravendég majdnem mindennapos náluk.
Kiss Zita: A sorsfordító küldemények esete
A középkorú Zsófi konfliktusokkal teli válása után költözött be a kékre vakolt toronyház 4. emeletén lévő kétszobás lakásba. Ez korábban a nagymamája otthona volt, s eddig egyetemista albérlők váltották benne egymást. A viharos, esős őszi idő csak tovább súlyosbította Zsófi búskomorságát. Nagyon szomorúnak és magányosnak érezte magát, az új munkahelyén sem találta a helyét.
Caelan Rhys: Tojásarcok
– Drágám, megjöttem! – lépett be Pito az ajtón. A táskája rutinosan szusszant a lába mellett, kabátja a fogasra került. Kényelmes mozdulatokkal letekerte a nyakából a sálat, lehúzta fejéről a kötött sapkáját, és a megszokott módon a kabátja ujjába tűrte mindkettőt.
Wekker Anita: A döntés
Tamás megkönnyebbülve ült le a konyhaasztalhoz, és még az sem zavarta, hogy az ablakon át beszökő napfény időnkét a szemébe villan, ahogy a fák ágait lengette a szél. Komótosan kente a kenyeret a frissen vásárolt krémsajttal, vastagon, nem spórolva vele, minden egyes mozdulatot kiélvezve.
Rónai Katalin: A diplomaosztó
– Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a diploma, amit a kezemben tartok jó lesz valamire,- mondta a kézműipari alkotóiskola, két évvel azelőtti autóbalesete után tejfehérre változott hajú, amúgy még fiatal igazgatónője semleges hangon, miközben végignézett a sikeres vizsga utáni boldog, kipirult arcú hallgatókon, akik a teremben feszülten várakoztak megérdemelt oklevelükre, hogy végre kezükbe vehessék…
Menyhártné Zana Éva: Várj reám kedvesem
Várj reám kedvesem épp hozzád sietek kora hajnalon az első vonatot kellene elérnem s az állomásig hosszú az út nagyon
Agota Sandorfy: Egy nap mosolya
Ana a Quantas légitársasággal utazott Sydney felé, hosszan beszélgettek a légikisasszonyokkal. Ők is szívesen járnák a világot egy szál hátizsákkal… A jóképű steward egyenest az üvegből töltött neki vodkát: – Tell me, when! (Szólj, ha elég!) – megkapó mosollyal kísért felkiáltással.
Nagyfi Krisztina: Bohóckodós
Alberto a tükör előtt ült és a sminkjét igazította. Illetve csak igazította volna, ha nem csak testben, hanem lélekben is ott lett volna a tükör előtt. Az igazság az, hogy majd húsz perce nem csinált semmit, csak a tükörbe bámult. Nem a tükörképét nézte, nem kifelé vizsgálódott. A lelkében lakozó bánat sebeit nyalogatta, mint az…
Rónai Katalin: Bocsánat, ne haragudjon, azt szeretném kérdezni
Már egy ideje figyelem. Kóvályog, keres valamit. Koszos a ruhája, szedett-vetett, innen-onnan kapott, talált, egymásra rakva, télen túlöltözve, nyáron, könnyebben. Valószínűleg ő is sokat kotor a szemetesekben. A Kökin él, a hajléktalanok között, de mégis mindig egyedül jár.
Caelan Rhys: Egy mosoly ára
– Én vagyok! – szólt Batz rekedt hangon, amint Berth kikukucskált a résnyire nyitott ajtón. – Csak én… – sóhajtott nagyot, miközben Berth a zárral pepecselt. – Tudom, hogy látni sem akarsz, de kérlek, hallgass meg! – esdekelt Batz, miután Berth kinyitotta az ajtót és kérdőn nézett rá. – Nem akarlak feltartani… de ezt muszáj…
Ládi Zsuzsa: Phoenix nyomozó esetei – Gyilkosnak bélyegezve 1.
Gyilkosság. Különös kegyetlenséggel elkövetve. Jane Rose Smitht több késszúrással gyakorlatilag felkoncolták a saját otthonában. A borzalmas tett még a sokat látott rendőröket is szíven ütötte, különösen a lány apját, aki teljesen összetört a szörnyűségtől, amit a kis Jane-nel tettek.
Gacov Katalin: Ítélet
– Fapina! – vágta oda a srác, majd felhúzta a nadrágját. Otthagyta a reszkető, félmeztelen lányt az ágyon és kibontott egy üveg sört. Meghúzta, majd letette az asztalra. – Idd meg és húzzál innen, nehogy nekem itt összehányj valamit.
Agota Sandorfy: Ítélet
Mozdulni sem tudott. A félelem jeges marka végigkúszott a gerincén. Elképzelése sem volt, mi vár rá. Teljesen sötét lett, már az emelvény körvonalait sem látta. Felsejlett egy képernyő és kellemes zene kíséretében, szép sorjában megjelentek az elbírálásra váró képsorok…
Rónai Katalin: Én, a bárány
Kisbárányként, a nyájban csodás volt az életem. Szüleimmel, unokatestvéreimmel együtt, mindig szerető kacagó közegben legeltünk, futkároztunk, éltem a kisbárányok mindennapos életét. Valamilyen furcsa dolog eredményeképpen, nem született velem együtt másik kisbárány, akkor, azon a januári havas napon, amikor világra jöttem, csak én egyedül lettem anyukám kedves báránykája. Igaz, ez volt lelkem egyik vágya, mielőtt leszülettem…
Nagyfi Krisztina: Szerelem vagy halál!
Ábrándos Ármin a park egy árnyékos padján üldögélt. Gondtalanul figyelte a kacsákat, ahogy lubickolnak a hűvös habokban, néha bukfencet vetve egy-egy víz alatti finom falatért. A kezében egy félig elrágott perecet tartott, amiből néha letört egy kisebb darabot a hápogóknak, majd az idővel köré gyűlt verébseregeknek is.
Caelan Rhys: Világok harca
– Nem jössz enni? – kérdezte Volli, miközben kinyújtott lábbal nagyot nyújtózott. – Én kezdek borzasztóan éhes lenni. – Nnnem – dünnyögte vissza Welter. – Na! Gyere már! – nógatta Volli. – Ne csináld ezt velem! A fiúk biztosan megterítettek odalent.
Ládi Zsuzsa: Többet ér
A fiatal festő dühösen lecsapta a telefont, és elkeseredetten a vörös hajú nő portréja felé fordult. Lassan közelebb lépett hozzá, megsimította fényes fakeretét, majd ujjai a finoman felvitt festékrétegekre tévedtek, miközben a jövőn töprengett. A galéria hívása hidegzuhanyként érte. A képeit mégsem fogják kiállítani, így egy fillért sem fog kapni a megnyitó után.
Agota Sandorfy: Zöldszemű szörny
Janis lebukott a pad mögé, onnan nevetett feléje. Olyan csupavidám fiú volt. A tanárnő többször is fegyelmezte, de hiába, akkor is csak nevetett. Észrevette, hogy vele szállt le a buszról, pedig nem arra lakik. Lassan, akadozva beszélgetni kezdtek. Büszke lehet rájuk a tanárnő, mert csak angolul próbálkoznak… Addig-addig sétálgattak, beszélgettek esténként, míg nagy vonalakban megismerték…
Menyhártné Zana Éva: Cuki mosoly
Szívembe zártam az első pillanattól fogva. Állig érő barna haja, szeplős arca, bájos pofija, és azok a nevető gödröcskék… Ellenállhatatlan volt.
Ellen Thompson: El se hinnéd
Ha el tudnám mondani, Hogy lelkem folyton égett, Gyújtotta a fáklyát, Hogy feléd az út láthatóvá váljon, Kettőnk fénye végre egybefolyjon, El se hinnéd.
Rónai Katalin: Dominó effektus
1. Nő Pont egy éve jártunk már, amikor a megbeszélt időben nem érkezett meg a randira. A Deák téren vártam, színházjegyünk volt, és már nem láttam az idegtől. Azt hittem, baleset érte, de az megnyugtató volt, hogy nem hívott senki, hiszen, ha a telefonjába beletekintenek, akkor látják, hogy a legtöbb hívás felém indult, vagy…
Gacov Katalin: Utazás
– A francba! Tudtam, hogy átver! – csapta oda az asztalhoz Judit az egeret, úgy hogy a vele szemben ülő kolléganője felkapta a fejét. – Mi történt? Nem kaptad meg a prémiumodat? – Magdi el sem tudta képzelni, mi más boríthatta ki ennyire Juditot a legnagyobb hajtás közepette. Nem tudta, hogy miközben a kolléganője villámgyorsan…
Caelan Rhys: A vörös ruhás nő
Még soha nem érezte magát olyan magányosnak, mint akkor. Hiába volt egy zsúfoltan lakott város kellős közepén, ő volt az, akit senki sem látott, akit senki sem hallott. Csak állt némán, mozdulatlanul a tél okozta korai sötétségben vörös ballonkabátjában és hozzá illő esernyőjével a kezében, és várt. Az egyetlen örömteli dolog az volt, hogy az…
Zsubrits Zsolt: Szavak helyett
Hanna férje három napos, fárasztó üzleti útjáról indult hazafelé kora reggel. Szállásáról kijelentkezett. Az utazó táskája megadóan pihent a kocsi csomagtartójában. Már éppen be akarta dobni fáradt testét a táskája után, hogy nagy gázt adva robogjon vissza, amikor hirtelen a félhomály kora tavasziasnak tűnő hűvösében leblokkolt.
Zsubrits Zsolt: Csalódás
Az asszony vallásos volt. Aki találkozott vele, hamar megérezte rajta, hogy valami földöntúliba kapaszkodik. Minden lélegzetvétele erről tanúskodott. Amikor valami váratlan, sőt fájdalmas esemény történt az életében, akkor görcsössé vált, és még szigorúbb lett önmagához, meg a környezetében felbukkanó emberek iránt. Merevsége óvatosságra intette a párját, a munkatársait. Jobb lesz vele vigyázni! – gondolták többen…
Menyhártné Zana Éva: A zokogó béka
Lizzy elkényeztetett kislány volt. Első gyerek-első unokaként érkezett olyan családba, ahol a szülők, nagyszülők, édesapja hat fiútestvére, és az egész rokonság királykisasszonyként bálványozta. Szőke, göndör fürtjei, bársony bőre, szépsége mindenkit elvarázsolt.
Eve Cheerful: Az albérlő
– Mehetünk, asszonyom? Hátratett kézzel a jobb válla felett cigánykodva odabújt a nő arcához és forró leheletével beterítette a frissen sminkelt asszony egész orcáját.
Ládi Zsuzsa: Az a szép zöld gyep
Gyula, elégedetten nézett ki a gyönyörű zöld gyepre a háza előtt, és sóhajtva gondolt arra, hogy mennyire megérte minden hajnalban felkelni és meglocsolni azt – mit sem törődve a hosszú ideje fennálló locsolási tilalommal. Míg az egész szomszédságban sárgára égett a fű a több hete tartó tikkasztó melegben, nála még mindig olyan csodaszép maradt, mint…
Agota Sandorfy: Éltetőnk
Olykor bevillant a “deja vu” érzés, hogy valamikor a kezdetek kezdetén egy kellemesen ringatózó, langyos vízzel telt burokban növekedett. Mint minden burok, ez is megrepedt idővel és ő egy erős kézben visítva tiltakozott az első fürdetés ellen.
Caelan Rhys: Sulh valósága
– Úgysem fogja megérteni! – mormolta alig érthetően maga elé Sulh az ablaknál állva. Tekintete üresen függött az óceán egy távoli, sötét pontján, mit sem törődve az ablakhoz közeli, élettől nyüzsgő sziklákkal.
Rónai Katalin: Macskamonológ
„Víz, víz, tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, majd a cica megissza!” Ülök az ablakpárkányon, fenséges pózban, ahogy mindig és nézem a kertben előttem ugráló két kislányt. Valami fehér nyúlós bigyó van a lábukra tekerve, azon át ugrálnak keresztben, és hosszában, miközben ezt az idióta mondókát kántálják.
Caelan Rhys: Vörös rózsa
– Ugye mesélnél nekem, ha tudnál írni? – simította végig Alida az ujjaival az ütött-kopott írógép billentyűit. – És te, sokat látott szemüveg, ugye megmutatnád nekem mindazt, ami ihlettel töltötte meg az elméjét? – vándorolt a keze tovább az asztalon. – Ugye te is mutatnál nekem csodás, lelket érintő szavakat, ha tudnál? – ért véget…
Eve Cheerful: Gyufa, a király
Gyufa, alias Bagyura Gyula illemtudó, segítőkész, de egy minden lében kanál ötödik gyermeke volt éltes korú szüleinek. Főleg édesanyja Rozika körül sertepertélt, ha csak tehette. Követte és utánozta, amiben csak tudta. Rozika mindig korán kelt, ahogy az anyák általában. Miután kimosta szemeiből a zavaros álmok mély homályát, kiment a konyhába és ahogy szokott begyújtott, hogy…
Agota Sandorfy: Leépülés
Janka abban az időben kezdett szétzilálódni, amikor anyja állapota olyan rohamosan romlott, hogy már a munkából is egyenesen hozzá rohant. Elé kellett tenni az ebédet. Igaz, csak az úttestet kellett átszelni. Ez a tél közeledtével egyre veszélyesebbnek bizonyult, mivel időtakarékosságból nem került el a lámpáig.
Menyhártné Zana Éva: Bania rózsafája
Fiatal korában Baniának ejtették a nevét, de ahogy múltak az évek már csak a vén Banya- ként emlegették maguk közt az emberek.
Szabó Ágnes: Mindent a maga idejében…
– Most komolyan? Most tényleg megint ebben a helyzetben vagyok? – tette fel a kérdést a tükörrel szemben ülve. – Hát, anya megmondta előre – törölt egy durvát a szemén. – Miért látja mindig előre, és miért nem hiszek neki soha? – dőlt neki mind a két kezével a tükörképének, mintha ez a test a…
Ellen Thompson: Szabadság
Most nyílik a virág, Minden szabad újra, Elengedte őket már a hideg fagyos ura. Elengedte lassan, Elengedte szépen, Elengedte, hogy emléke Most már mélybe vésszen.
Köbli Szilvia: Hideg zuhany
Renáta nem tudott megszólalni. Döbbenten nézte Zsoltot. Várta, hogy a férfi reagál a hallottakra, de őt legalább annyira sokkolta a dolog, mint a feleségét. Érezte, ahogy a vérnyomása az egekbe szökik és legszívesebben üvöltött volna a tehetetlenségtől.
Kiss Zita: Lehull a lepel egy titokról
A hajából fűszálak lógtak ki és éppen a nadrágjára tapadt maradék földet igyekezett lesöpörni a kezével. Sietett, nehogy észre vegyék. De elkésett. – Mit csináltál már megint? – kérdezte anyja halk hangon. – Semmit. Tényleg semmit – válaszolta Robi lesütött szemmel.
P. Sulyok Júlia: Kisbojtár, gyerekcseléd, gyermekélet, felnőtt világ
Egy rendezvény kapcsán a pásztorcsaládokban élő gyerekek életét igyekeztünk felderíteni, összegyűjteni róla minél több mesét, történetet, fotót, tárgyi emléket. Idős emberekkel beszélgettünk arról, hogy mi is volt a dolga a gyereknek ezekben a családokban, abban a világban, sok évvel ezelőtt. Elgondolkodtató az, amiket hallottunk sokféle szempontból.
Perluszné Villányi Julianna: Álom vagy valóság?
Kinyitom a szememet. Éles fény. Elvakít. Vonatzúgást hallok és mellette valakik beszélnek. Nem értem, csak mondatfoszlányok.
Dobos Márta: Mint a madár
– Aztán vigyázz ám nagyon ott abban a nagyvárosban, fiam! – az apja szeme sarkában gyanúsan csillogott valami, amit biztosan letagadott volna, ha rákérdez. – Rendben, büszke leszel még rám egyszer, Apa! – húzta ki magát és megigazította a vállán a nehéz táska szíját.
Nyíriné Takács Éva: Elengedés
Egyszer volt, hol nem volt.Szerettem. E váratlan varázs lett keresztem. A boldogság, mint a hó elolvadt, azóta kérdezem – Te hol vagy?
Wekker Anita: Csak engedd el…
Amikor kinyitotta az ajtót, a nyári hőség kíméletlenül csapott az arcába. A forróság már három napja tombolt, ennek ellenére rutinos mozdulatokkal kapta magára a horgolt mellényt a reggeli öltözködés során. Belelépett a zárt, kissé megkopott műbőr cipőbe, melyet áprilistól októberig kitartóan és rendíthetetlenül hordott. Bár tudta, hogy a mai szintén meleg napnak ígérkezik, szentül hitte,…
Zsubrits Zsolt: Lidl Love
Ismerkedni bárhol lehet. Egy orvosi rendelő ugyanúgy kiváló alkalom a párkereséshez, mint mondjuk a környék valamelyik népszerű konditerme, vagy akármelyik, direkt e nemes célt szolgáló esemény és helyszín, például disco, esetleg retro-party, netán rapidrandi. A lényeg, hogy mindig legyen elég hurrá optimizmus.
Rónai Katalin: Kézfogások
Fogja a kezem. Igazából egymás kezét fogjuk. Mint a kagyló, ahogy magába zárja az igazgyöngyöt, úgy fogjuk két kezünk közé a másik két kezét.
Dobos Márta: Büszkeség avagy balítélet
Iszonyúan zúgott a feje, a szeme pedig káprázott. Reggel óta talpon volt. A vendégek pedig csak jöttek, és jöttek, hosszú, tömött sorokban. Átkozta a főnökét, hogy meghirdette azt az átkozott akciót.
Agota Sandorfy: Merülés
-Most mindenki vegye ki a csutorát és adja tovább a mellette ülőnek! – szólt az utasítást.
Menyhártné Zana Éva: Lurdi
Panni jó alvó volt. Azon az éjszakán tengermély álmából nagyon lassan tért vissza, egy folyamatos, kétségbeesett sikoltozás kényszerítette, hogy felébredjen. A sikoltozás egyre rémisztőbb lett.
Eve Cheerful: Vándorút
Meghaltam. Azzal erősítettem elhatározásomat, hogy ha már a születésembe ne szólhattam bele, legalább az életből való kivonulásomat magam készíthessem elő. Pontosan akkor és úgy, ahogy és amikorra elterveztem.
Szabó Ágnes: Tavaszi szél szárnyán…
Ritka pillanatok egyike volt, hogy céltalanul, csak úgy magam örömére sétálgattam a városban. Megálltam a kirakatok előtt, belehallgattam az utcazenészek munkájába, érzékeltem a járókelőket, s ízlelgettem a semmittevés állapotát.
Kiss Zita: Szülői büszkeség
Alig mert hinni a szerencséjének, amikor pirkadatkor végre rátalált. Örömében vad indiántáncba kezdett, majd hirtelen abbahagyta és lopva körbe lesett. Csendes volt minden. Nem csoda, hiszen a turisták még javában aludtak a faházakban.
Pintér Csilla Judit: Pár-viszály
Gondolatban elmerengve ülök a közeli tó partján. Élvezve a fuvallatot látom, ahogy a nap végigcsókol egy lány karján. Távolról érkező vad veszekedés hangja, ábrándozásom, s a vízparti idilli képet megzavarja.
Rónai Katalin: Janó a városba megy
Anyám leporolta a zakóm hátsó részét, maga felé fordított, megigazította életem első nyakkendőjét, meghúzogatta zakóm alját, hogy egy vonalban legyen, azt gondolom, vagy zavarában, vagy azért, ahogy mondani szokta, „fess” legyek benne, és mélyen a szemembe nézett.
Zsubrits Zsolt: Nagyurak
Tomi rendszeresen összejárt a közeli kiskocsmába barátaival. Volt, aki a munkahelyéről csatlakozott hozzá. Akadt, akit még a kiállításokról ismert. Valahogy életének fontos részévé váltak ezek az alkalmak. Újból szabad, gondtalan fiatalnak érezhette magát.
Pekkel Edina: Se ide, se oda
Az a legrosszabb, amikor az ember lánya – meg fia – se ide, se oda nem tartozik. Na nem azért, mintha bárhonnan kirekesztették volna, csak azon egyszerű okból, hogy tizenhat évesen nem érzi már magát gyereknek, de azt is tudja, hogy a felnőttek világa sem igazán az övé. Egy olyan világban kell lavíroznia, ami pont…
Szabó Ágnes: Ki fogja meg a kezemet?
A kislány ült a padon, azaz dehogy ült! Izgett-mozgott, mint egy sajtkukac. Hol a székébe kapaszkodott izzadó tenyérrel, hol az anyukája tekintetét figyelte hatalmas zöld szemeivel.
Menyhártné Zana Éva: A piros körömcipő
Az a piros körömcipő a kirakatban hetek óta megállásra kényszerítette. Orrát az kirakatüveghez nyomva, nagyokat sóhajtva vágyta a fényes, kecses tűsarkú csodát. Ezerszer elképzelte magát, ahogy haját egy kecses mozdulattal hátraveti, kacéran megrázza, majd ringó csípővel, felemelt fejjel elvonul az utána füttyögő férfiak vágyakozó tekintetében fürödve.
Dobos Márta: Kiérdemelt bizalom
Egész testében remegett, ahogy bevágta maga mögött az ajtót. Nem türtőztette tovább magát, csak úgy ömlött a könny a szeméből. Oda se nézett, ahogy kihalászta a kabátzsebéből a zsebkendőjét, próbálta letörölni a könnyeit. Közben nagy csörgéssel hullott a földre a kulcsa. Az az átkozott lakáskulcs! – gondolta dühvel. Felkapta, és odavágta a komódra, csak úgy…
Klinkovics Márta Xénia: Egy nap
Egy nap majd arra ébredsz, hogy megtanultál várni, azzal a belső bizonyossággal, hogy történjen bármi, eljön, amire vársz.
Eve Cheerful: Levél barátnőmnek
Drága Annám! /Levél barátnőmnek/ Nagy mázlim volt mielőtt a posta egyre titokzatosabb és rejtélyesebb szárnyalásaira bíztam volna a Neked szánt levelet, mert az utolsó pillanatban alig hallható cicergéssel megszólalt a telefon. Nővéred, Ernesztin tudatta velem, hogy megváltoztattad a családi nevedet. Ha nem ismernélek oly régen és alaposan, most értetlenkednék és megkérdezném: ugyan mi vitt rá,…
Agota Sandory: Bizalom nélkül
A szomszéd megint furcsán nézett rá. Hiába iszkolt be a kapun, hátában érezte a tekintetét. Igyekeznie kell a vacsorával, mert soká tartott a bevásárlás. Friss halat csak a nagycsarnokban kapott.
Zsubrits Zsolt: Döntés
Lili szorosan markolta anyukája kezét. A félelemtől először meg sem hallotta, amit többször ismételve mondott neki: -Nem fog bántani! Ne légy gyáva! Na, menjél már közelebb hozzá! Simogasd csak meg!
Buschmann Éva: Nálunk így…
Hétfő: Anyu, egész nap úgy vártam, hogy értem gyere! Otthon játszunk, ugye? Origami szakkörön megtanultam, hogyan lehet almát hajtogatni és hogyan tudunk egy tálat is alá tenni, ugye megcsináljuk, ha hazaértünk?
Rónai Katalin: Játék, álom, ébredés
Mostanában találta ki az új játékot. Akkor játssza, amikor a metrót várja. Nézegeti a plakátokat, a hosszabb szavakat, és minél több önálló értelmes szót próbál találni bennük. Legutóbb a percekig való várakozás ideje alatt a vasútállomás szót szedte darabokra. Huncut örömmel tapasztalta, hogy ebben a szóban megtalálta a vas, a sut, az út, az utál,…
Rónai Katalin: Hogyan lettem kis királylányból lázadó tini, majd anya
Sosem volt kétségem afelől, hogy gyereket, gyerekeket szeretnék. Mikor még királynő és hercegnő mesékben jártam, majd, amikor már olvasmányaimba komolyabb témák is bekerültek, tudtam, éreztem, hogy „ha nagy leszek”, két gyermekem lesz.
Léner M. Szilvia: És akkor megdobban a szív…
(Igaz történet alapján) A sötét gondolatok már egy ideje megtöltötték elmémet és nem hagytak nyugodni. Az elhatározás már végleges, és tudtam, ha ezt a lépést most nem teszem meg, sosem lesz elég bátorságom újra. A Duna vize jéghideg volt, és így egyre közelebb kerülve hozzá, félelmetesnek is tűnt, lassú áramlását a szél ereje sem tudta…
Tóthné Erdei Gyöngyi: Anyai örömök
A kezébe vette a csecsemőt és földöntúli boldogság járta át a szívét. Nem hitte el, hogy ez lehetséges! A lehetetlen mégis lehetséges! Anya lett! Ez a csöppség itt a kezében az ő pici fia. Hány évig reménykedtek, hogy majd csak összejön a baba, de nem sikerült. Mindent kipróbáltak, minden tanácsot megfogadtak, lombikprogramon is voltak többször…
Szabó Ágnes: Anya,mother, mutter, mére, אמא, madre, мать, matka…
Sorban álltunk. Volt, aki türelmesen, volt, aki kevésbé. Én szeretem ezt a tétlen aktivitást. Jár a szemem mindenfelé, s a gondolataim repdesnek független az aktuális környezetemtől.
Gürtler Szilvia: Életünk percei mozaikokban
Hallom, ahogy sírsz a szobádban. Még nem alszod át az éjszakát. Azon gondolkodom, vajon felkeljek-e hozzád, vagy hagyjam, hogy álomba sírd magad. Az egyik nézet szerint mindig fel kell venni a gyereket, amikor sír, ne érezze magát soha egyedül. A másik nézet azt hirdeti, hagyjam sírni, megszokja majd, s ha megtanulja, hogy nem veszik fel…
Földi Marcsi: Majd akkor…
Anya csak EGY, több belőle nem lehet. Ha szíve már nem dobban Majd akkor az én szívemben szól a dal Melyet ő dúdolt minden nap És majd akkor a lelke a lelkemmel táncol, boldogan.
Dobos Márta: Csodás, a fehér szarvas
– Anya, lécci, mesélj a fehér szarvasról! – kérlelte mamáját a kislány. A pizsama gallérja izgatottan remegett vékonyka nyakán, ahogy beszélt. A szeme vágyakozón csillogott a gyenge fényben.
Agota Sandorfy: Megérte?
Volt olyan pillanat, amikor megbánta, hogy hármat szült. Alig húszévesen, ijedt örömmel észlelete, hogy anya lesz. Párjával, mint két elárvult kamasz, együtt figyelgették a testében növekvő életet. Tudták, hogy itt, idegenben csak egymásra számíthatnak. Senki más nincs a nagyvilágban, aki segítő kezet nyújtana.
Engi Zsuzsanna: Nők a múltból
Az előszobám falán egy réges-régi falióra függ. Most kicsit poros a teteje, mert létra kell a megtisztításához, de egyébként működőképes, csodálatos, szúrágta, igazi öreg falióra. A nagymamám konyhájában volt régen a helye, egy igazi falusi konyhában, ahová a gangról léptünk be és onnan mentünk tovább a tisztaszobába. Emlékszem a hangjára, ahogy egyet ütött a…
Gürtler Szilvia: Anya vagyok
Anya vagyok. Gyermek vagyok. Unoka, nagyszülő, nagynéni, testvér vagyok. Anyám, gyermekem, unokám, nővérem, húgom. Az összes női felmenőm és leszármazottam vagyok. Minden és mindenki vagyok.
Pekkel Edina: Anyának lenni
Egyszerűen és röviden: az anyaság egy fájdalmasan csodálatos dolog, ami a fogantatástól a sírig tart. És csupa-csupa könny. Könnyek az örömtől, a boldogságtól, a meghatottságtól, a büszkeségtől, a változástól, az aggódástól, az együttérzéstől, a lelkiismeret furdalástól, hogy valamit elrontottunk, rosszul csináltunk, a kimerültségtől, a tehetetlen dühtől, a bizonytalanságtól… a meghatottságtól, a büszkeségtől, a változástól,…
Klinkovics Márta Xénia: Télikabát helyett
Legbelül sikoltok. Mióta láttalak, nem alszom, nem beszélek, sírok és várok, hogy mire is, ne kérdezd, a sikoly hangjától úgyse hallom, tétován állok és várok,
Szabó Ágnes: Kamionplatón várakozva…
Mindig az életről szeretünk hallani. A boldogság kereséséről, hogy milyen gyorsan és ügyesen tudja magának megszerezni az ember.
Agota Sandorfy: C’est la vie (Ilyen az élet)
Alig eszmélt az élet dolgaira, amikor megmozdult alatta a föld. Tízévesen élte át a légópincében töltött hetek zsúfoltságát, a közeli ágyúdörgést. A rettegést csak úgy bírta ki, hogy anyával és nővérével, hárman összebújtak.
Keresztény Ágnes: Változás
Nézem az égboltot, kékje betölt mindent. Egy – két kósza bárányfelhő lassan átúszik az égen. Csendesen szemlélem. Néhány sirály vijjogva elvitorlázik szélen. Békés derű honol a tájon, lábaimat a sziklaszirten ülve a mélység felett gondtalanul lóbálom. Mint egy különösen jó álom. A napsütéstől langyos fény végigsuhan bőrömön és felmelegít. Arcom kipirul és számszélén…
Menyhártné Zana Éva: A tükör hangjai 2.
Hetek óta figyelte a barkaárust. Korán ébredt a természet az idén, az igazi tavasz még csak most kezdődik. Honnan ez a sok barkaág, amit hatalmas táskákban, szépen csokrokba rendezve cipel a férfi minden pénteken? – tűnődött.
Dobos Márta: A jó ember
– Mit képzelsz te kis idióta hülye, fogalmad sincs róla, hogy én nem szarom a pénzt? Az csak úgy terem szerinted? – itt vett egy rövid levegőt, aztán még hangosabban folytatta – meg fogod fizetni a káromat, mindet! – vágta ki szinte üvöltve a végét. A feje vöröslött, a nyakán megfeszültek az izmok.
Kiss Zita: Egy kötött sál sorsfordító ereje
Szofi dideregve kapta magára a pamutköntösét, mert megint elromlott a fűtés a lakásában. A hangulatát az is tovább rontotta, hogy ez az incidens egy hétfői napra esett. Ezt a napot ki nem állhatta. Ha rajta múlt volna biztosan törölteti a naptárból. Bekapcsolta a hősugárzót, hogy picit átmelegedjen az egyszobás lakása.
Eve Cheerful: A családban marad
A még meg sem született ifjabb Selymes Pistát az öreg, jóravaló Selymes Pista bácsi fiát sűrű pusmogás, elfojtott fecsegés egy szóval olthatatlan kíváncsiság övezte. Az emberek a jól értesültek izgalmával várták a fejleményeket. Tényleg lesz-e gyereke az öreg Selymesnek, vagy csak vaklárma az egész.
Rónai Katalin: A tükör mögött most Ön jön
Áll a tükörrel szemben, meztelen, nézi a tükörben látható testet, amely az ő összesűrűsödött energia szőttese, nézi a tükörben visszaverődő délutáni napsütésben saját magát, a fény egyik szeretett gyermekét, látja magát tetőtől talpig. Nos, ő egy nő, a teremtés egy csodája.
Pekkel Edina: Meglepetés
Nara határozott léptekkel közeledett az asztalhoz, ahol már a kollégái várták. Ő érkezett utoljára. Már mindenki ott volt: Kori, Joci, Vendi, és Pavi.
Gürtler Szilvia: Szenvedély
Állt a tenger partján. Haját tépte a szél, ahogy az 5-6 méter magasra is felcsapó tajtékzó hullámokat nézte. Élvezte a zabolátlan víz látványát, és azt, ahogyan ettől csitulni kezdtek a benne háborgó érzelmek. A napok óta őt uraló mérhetetlen düh, amely szanaszét tépte nyugalmát, lelke békéjét. Honnan, s mitől ez a tombolás benne?
Kiss Zita: Egy fiú El Camino útja
Simon alig várta, hogy elcsendesedjen a ház és végre kiosonhasson. Már nagy rutinja volt őrei kicselezésében, pedig csak 12 éves volt. Magas, csontos testalkatával, göndör fekete hajával és mélyenülő zöld szemeivel kitűnt az osztálytársai, lakótársai közül. Pizsamája fölött fekete pulóvert, sötétkék, kopott denim farmernadrágot, a lábán pedig a születésnapjára kapott barna bakancsot viselte.
Pekkel Edina: Visszatérés
Őszi szél borzolta a fák maradék lombáját. Néhány falevél táncra perdült a sírok között, majd hirtelen, szégyenkezve meglapult a halmok lábánál. Juli magányosan álldogált a szitáló esőben. Kicsit összébb húzta a kabátja gallérját a nyakán, és egy ázott tincset kisimított a szeméből. Hagyta, hogy a könnyei az esővel keveredve folyjanak végig az arcán. Nem viselt…
Szabó Ágnes: Angyali szenvedély
Ült a felhő szélén. Lábát únottan lógatta. Páztázta a Földet. Nem értette, hogy miért kell megint segítenie valakinek. Az emberek unalmasak. Újra és újra ugyanazokat a hibákat követik el. Úgy tűnik, megértették az angyali segítséget, aztán mégis sírás és önmarcangolás lesz a vége… Nem volt kedve ehhez. Alig volt szabadságon, s most megint feladattal bízták…
Agota Sandorfy: Szenvedélyeim
Ahány ember, annyiféle szenvedély! Akinek nincs szenvedélye, nem is igazán él, csak ellavíroz a magára szabott, aranyozott korlátok között… Mi értelme kiméricskélve adagolni az érzelmeket; vigyázva, nehogy áthágjuk a józan ész szabályait, nehogy elragadjon a hév! Élni tudni kell: önfeledten, őszintén, ellazulva… átadni lényünket az érzésnek, eseménynek, alkotásnak. Flow. Gyerekkorból magunkkal hozva végig kísérheti és…
Menyhártné Zana Éva: A tükör hangjai 1.
Audry unalmas, poros kisvárosban élt valahol Amerikában. Nyár volt. Azon a napon a szokottnál is korábban ébredt. Lustán nyújtózott egyet. Hátrarázta sűrű, göndör, barna haját, ujjaival beleborzolt, és élvezte a finom sampon, és a frissen főzött kávé illatát, mely körüllengte. Hetek óta álomvilágban élt. Olyan energiák tomboltak, benne, hogy már-már szétfeszítették a szürke hétköznapjait….
Eve Cheerful: Lehullott szirmok
Október vége felé járt az idő. A reggeli párás, vérszegény, alig észlelhető napsütés sejtetni engedte, hogy valamelyest felmelegszik majd napközben. Ilyenkor szép őszi napra van kilátás. A napot még összefüggő opálos szürke felhők takarták mintegy védőpajzsként elválasztva az eget a földtől, hogy aztán egy idő után észrevétlenül semmivé váljanak.
Ládi Zsuzsa: Tündérek
Olyanok voltak, mint a mesebeli tündérek. Gyönyörűek, bájosak, játékosak… és az ő számára teljesen elérhetetlenek. Ó, nem azért voltak elérhetetlenek, mert ő kevesebbet ért volna, mint bármelyik másik férfi, vagy mert ne lett volna elég magabiztos, hogy odamenjen egyhez, egyszerűen csak tündér személyiségük volt. Hajtotta őket a szenvedély, a vágy és a varázs, de nem…
Palotai H. Zsófia: Mondd, hol az utam
Tavaly a sulinapon azt hittem, nincs annál ijesztőbb, mint olyanok előtt énekelni, akikkel mindennap találkozom, és utána még évekig dörgölhetik az orrom alá, ha azon az egy balszerencsés napon nem sikerül valami. Én magam is meglepődtem, mekkora sikert arattam: még a flegma menő csávók, sőt, a tanárok is odajöttek gratulálni. Idén év elején meg,…
Dobos Márta – A szenvedély neve: szabadság
A könnyeitől szinte alig látta a monitoron villódzó döbbenetes szót: Meghalt. Csak nyelte, nyelte a könnyeit. Bevillant, hogyan ismerkedtek meg. Mindketten gimnazisták voltak. Igen, úsztak. K. sokkal jobban nála, de ez őt sose zavarta. Vékony, magas, nyúlánk alkat volt, nem véletlen, hogy műugrónak is kiválasztották. A víz volt az élete. És a szabadság. Mert…