– Bevezetjük! – hozta meg döntését Abdul Waddien, Brunei tejhatalmú ura, miközben kezével trónja székének karfájára csapott, majd folytatta. – Van valakinek ellenvetése?
Author: wekkeranita
Rónai Katalin: A döntés
Mindig is szeretett belépni a lakásába, hisz az a lakása olyan érzéssel töltötte el, mint, amikor a templomba belép a hívő.
Zilaji Krisztina: 2 + 1 autokrata egy családban – nem sok ez egy kicsit?!
Anya és Apa azt hiszi, hogy ők irányítják a családot, bár mióta megszülettem én és a húgom, és még lett egy édes cicusunk is, Bolyhos, azóta kezdik lassan felülírni ezt az elképzelésüket.
Szabó Ildikó: Türkiz könnycseppek
2017. december – jelen Amikor Beethoven belépett az elegáns bálterembe, sokan felé fordultak. Igen, Mandy Beethoven feltűnő jelenség volt. Magas, karcsú alakja kiemelkedett az estélyen megjelent hölgyek közül, számos tekintetet magára vonva ezzel. – Mandy! Mandy! – hallott meg egy ismerős hangot.
Rónai Katalin: A századik plakát
Éjjel az utcán a sötét jótékony feketeségével takarózva, Iván Filipovics fájó arccal meredt az őt ábrázoló óriásplakátra. Ez volt a századik, amelyet lefesteni indult, de mostanra, egyszerűen elfogyott az ereje.
Agota Sandorfy: Százhetvenöt centiméter
Zoe idegesen meredt a mércére, ami egy örökkévalóságig vibrált tétován az ötösön, majd lassan, pontosan megállapodott a vonalon.
Szabó Ildikó: Müezinek ajándéka
2696 Amikor Polter kapitány letette hajóját a Q318-as légibázison, még nem sejtette, hogy ez a nap sorsfordító lesz az életében. – A fogolyszállításhoz előkészítettük a kabint – jelentette Gibbon hadnagy a kapitánynak.
Rónai Katalin: Az ünnepség
Még szinte el sem csendesedett a terem, egyre csak a székek tologatása fojt, ahogy a nézők a helyükre csusszantak, amikor Leon király már a pulpituson állva figyelte Idász Földe összes lakóját. Meleg barna szeme, melynek pupillája aranyfényben csillogott, büszke tekintettel párosult.
Agota Sandorfy: Az vessen követ…
Ana egyenesen a jegykezelő automatához furakodott, mert ő aztán becsülettel pecsétel. Úgy ám! Azt ugyan már nem lájta senki, hogy bizony fordítva dugja be a jegyet… legfeljebb azzal mentegetőzik, hogy tévedésből történt. Sok kicsi sokra megy, mert a helytelenül kezelt jeggyel még egyszer utazhat (itt is lehet tévedésre hivatkozni, ha észreveszik a pecsétet) Igazából van…
Rónai Katalin: Azon a napon
Talán akkor kezdődött, talán később, de igazából mindegy, mert valami beindult, azon a napon.
Szabó Ildikó: A jófiúk kékben járnak… pedig tudják, hogy a piros pöttyös az igazi
– De nem a vérpöttyös – gondolta Stanton hadnagy, amikor a szürkületi fényben egy autó mögül felfedezte a csillogó vércseppeket az elhagyatott egyetemi campus udvarán. A mellette lapuló nyomozóra nézett, fejével a vérkörök irányába intett. Társa bólintott, jelezve, hogy ő is észrevette a menekülő által hátrahagyott jeleket.
Rónai Katalin: A liliom illat
Miközben, a turkálóban vásárolt fekete sísapkából, készített álcát fejére húzta, érezte, hogy hóna alatt, és combja belső peremén az izzadtságcseppek őrült mozgásba kezdtek. – Állj! Ide, ami az enyém, vagy megöllek! – kiáltotta tükörképének, az ollóval kivágott réseken át nézve önmagát.
Engi Zsuzsanna: Elvek
– Nem hiszem el. Hogy történhetett, hogy hármast kaptál? Hiszen tudtad a leckét, tegnap átvettük, mindent értettél és saját szavaiddal visszamesélted! – Vera mérgesen vette át az értesítőt, hogy aláírja a jegyet.
Agota Sandorfy: Politika
Napjainkban… Amikor a szerelmes bódulatban lubickoló fiatalok házat vettek és hosszú hónapok alatt közösen felújították, az egész család ámult! A lelkesedés ragályosnak tűnt, mindenki segített, ahogy erejéből tellett. A tökéletes otthonba hamarosan kiskutya is került.
Rónai Katalin: Az a fránya politika!
– Mert minderről a politika tehet! – visította anyósom, válaszképpen, legalábbis ő válasznak szánta, amikor megkérdeztem tőle, észrevette-e, hogy a gyerekszoba szőnyegének közepén egy egész raj szárnyas hangya fészkel.
Bodnár Gyöngyi: Háttérhatalom
Az eddig csöndes, és békés mezőn a fűszálak és a virágok mindenfelé mozogni, hajladozni kezdtek, mintha hatalmas vihar készülődne, és a szél fújná őket. Pedig még egy kósza szellő sem járt arra, a fűszálakat alulról mozgatta valami. Egerek százai meneteltek a fűben, a nagy kidőlt fához igyekeztek. Még a mező legtávolabbi részéből is jöttek a…
Agota Sandorfy: Dióhéjban
Megrettenve osont hazafelé, az egyszál, kapucnis trikóban is megizzadt. – Micsoda hálátlanság! – fortyogott! Egész élete munkáját erre a csürhére vesztegette? Demokráciát teremtett számukra, sőt lenyomta a torkukon (mert nem tudják mi a jó nekik) és mégsem hálásak?! Kezükbe adta a döntést, csak azt kérte cserébe, hogy okosan szavazzanak és focizzanak egy kicsivel jobban…
Rónai Katalin: Jó napot, ügyvéd úr!
Mekkora meglepetés! Tényleg hozzám! Ó, de jó! Mégis van Isten, ott a mennyben! Hivatalból jön hozzám, hogy tisztázzuk a történteket? Az, bizony jó leszen!
Rónai Katalin: Csavarhúzó és forrasztópáka
A férfi, aki a kis kerek asztal mási oldalán ült, nem nézett rá, tekintete messze révedt, miközben a lehetőségeket, a választási harcok kilátásait latolgatta, mintegy „kihangosítva” saját gondolatait, így azt sem vette észre, hogy Kátya unalmában kifelé bámul, a presszó ablakán át nézi az esőt, szemével követi a lecsurgó vízcseppeket, ahogy az üveghez csapódnak, majd…
Agota Sandorfy: Kálvária
Janka élete abban az időben kezdett szétzilálódni, amikor anyja állapota olyan rohamosan romlott, hogy már munkából is hozzá rohant elé tenni az ebédet. Igaz, csak az úttestet kellett átszelni, ami – mivel időtakarékosságból nem került el a lámpáig – a tél közeledtével egyre veszélyesebbnek bizonyult. Csak berobbant, gondosan elnyomva a lihegést, ételt melegített (éljen a…
Rónai Katalin: Korrupt lelkek tánca
Lóránt még kicsi gyermekkorában adta el a lelkét, egyességet kötött, bizonyos későbbi előnyök reményében. Akkor még Lóri volt. Az első megkísértés fura képekben érkezett, a már vagy ezerszer hallott monológ alatt, amikor az anyja, ahogy déltájban, mindig, megölelte, forró ölébe ültette, és mély beleéléssel simogatta.
Agota Sandorfy: Séta
– Kimegyek, járok egyet… – Dehogy mész ebben a hidegben! Durrant az ajtó… – Na, majd én megmutatom!- hörgött Jan, amikor a felesége engedély nélkül kiment.
Menyhártné Zana Éva: Barátnők
Juli zavarodottan sétált fel-alá a karácsonyi vásár forgatagában. Időnként azon kapta magát, hogy fennhangon szitkozódik. Olyankor óvatosan körbelesett, mit vettek észre belőle a körülötte nézelődő emberek, nem nézik-e bolondnak? De senki nem foglalkozott vele, akárha egyedül lenne.
Rónai Katalin: Oszt vagy gyerek, vagy lyány?
Ahogy váratlanul a kocsma ajtaja erőteljes nyikorgással, akár egy befogadásra alkalmas éhes száj befelé kinyílt, a nyitott ajtón betüremkedő szél kavarta hóval egy időben, a nagykendős ijedt arcú cseléd szinte bezuhant a férfiizzadtságtól sűrű térbe.
Agota Sandorfy: Győzelem
Jo leszállt a buszról és ahogy átment az úton, megrohanták az emlékek. Lehet már egy éve is, hogy Joe itt tette le a szakszervezeti gyűlés után. Útközben édes-szomorkás hangon elmesélte, hogy a kiújult rákkal nem tud mit kezdeni az orvosa. Jo akkor látta utoljára. Talán el akart búcsúzni? Mindig örömmel gondolt vissza szeretett oktatójára, aki…
Jancsó Katalin: Éhség
Valamikor magas, szépszál ember lehetett de az idő kicsit meggörbítette a hátát, a gond, a nélkülözés mély barázdákat vésett az arcára. Csapzott fakó haja az arcába hullott, rég nem telt fodrászra. Ruháját még megpróbálta rendben tartani, de ócska sportcipője már nem bírta a latyakos időt.
Perluszné Villányi Julianna: Honnan nézzük?
Ellátogattam a hegyre. Itt éltem sokáig a gyermekkoromat itt töltöttem. Az erdőt is jól ismertem. Télen szánkóztunk ha esett a hó. Mi gyerekek alig vártuk, hogy ott száguldoztunk, akkor még itt szinte semmi forgalom nem volt itt, így háboríthatatlanul élvezhettük.
Menyhártné Zana Éva: A vándor
Janó vagyok. Nem tudom pontosan hány éves. Valamikor kisgyerekkoromban elhurcoltak, elraboltak szüleimtől a falunkat feldúló katonák. Erre emlékszem. És anyám mosolyára, ölelésére, apám simogató tenyerére.
Agota Sandorfy: Éhezés
Biztosat senki sem tudott, bár mindenki hallott a különös sorsolásról. A népesség minden rétegét foglalkoztatta a téma, csak félősen suttogva, ámult tisztelettel mertek beszélni róla. Nóri joggal érezte, hogy ő a legszerencsésebb ember a világon, amikor hivatalos levélben értesítették, hogy megnyerte az áhított luxusutazást, tetszés szerinti időtartamra.
Tímár Anikó: Lili és Anna
– Ugyan, minek ennyi kacat egy nőnek?! – Dohogott magában Lili. – A lelki tanácsadóm is megmondta, hogy helyet kell csinálni az újnak, nem jön addig a házba, amíg az tele van lim-lommal!
Rónai Katalin: A nagy bumm
Ágota nem tudja, mióta ül már ott, mióta nézi a képernyőn a villózást. Kedvenc sorozatai soron következő epizódjai öleléssel, csókokkal, máskor izgalommal, néha kacagással, sok-sok sírással, és rengeteg agresszióval dobogtatja meg amúgy is kétszázat verő szívét.
Jancsó Katalin: Víz
Még mielőtt kinyitotta volna szemét, szája már mosolyra húzódott. A kelő nap sugarai ott táncoltak az ágyán, a függöny vetített árnyékával. Lassan, nagyot nyújtózva szállt le az ágyról. Mezítláb ment ki az udvarra. Ilyenkor még jó, finom meleg a föld. Nem égeti apró talpát.
Menyhártné Zana Éva: Száműzöttek
Ajánlom Pandák Margónak, és segítőinek, akik 4 éve gondoskodnak önfeláldozóan- akár a városvezetés ellenében is- arról, hogy 70-80 ember legalább hetente egyszer jóllakjon, ne fázzon… 2150. Valahol, egy távoli galaxisban… Nehezen tudott megmozdulni. Annyi helye is alig volt, hogy a kezét a feje fölé emelje.
Rónai Katalin: Ki a szegény?
Akárhányszor hallottam anyám történeteit, mindig libabőrös lettem. Pedig nem sokat mesélt. Talán ez is volt a baj.
Agota Sandorfy: Szegény boldogság
Ana riadt madárkaként kuporgott az osztályban. Lelkes angoltanárnője hamar felfedezte, hogy szépen tud írni, és mindent vele íratott fel a táblára… Bár már értette a körülötte folyó csevegést, és egyre kevesebb szót kellett megkeresni a szótárban, eszébe sem jutott, hogy elmehetne velük a szomszédban nyílt pizzasütödébe.
Bodnár Gyöngyi: Egyedül
Mennék haza… de nincs kihez. Üres a lakás, nem vársz már többé… hiányzik a kabátod a fogasról, a cipőd az ajtó mellől, a kávés poharad a konyhapultról. Hiányzik a mosolyod, az érintésed, a szanaszét dobált ruhád látványa, a vitatkozások, a szenvedélyes kibékülések. Az együtt töltött nappalok és éjszakák.
Rónai Katalin: A Lajos
Aliz nagyi születésnapja frenetikusra sikerült, mesélte barátnőm, amikor kémia óra után az ebédlőbe igyekeztünk. Ezt hallanod kell, nézd meg a képeket, milyen boldog a nagyanyám!
Menyhártné Zana Éva: Metamorfózis, avagy egymás szemében…
(A történet, a szereplők a képzeletem szülöttei. Bármilyen hasonlóság élő személyekkel mégsem véletlen műve) Alkonyodott. A szakadt felhők közt még fel-felbukkant a lenyugvó nap. Aludni térő varjak lepték el az eget. Olyanok voltak a sejtelmessé váló fényben, mint vihartól felkapott pörgő-forgó száraz falevelek. Nem is. Mint soha földet nem érő, hatalmas pelyhekben szállingózó fekete hóesés,…
Szabó Magdi: Elköszönünk, újrakezdünk, továbbviszünk
Talán nem is olyan ritka jelenség, mint én mindig is gondoltam, hogy az ember lánya nem annyira van jó viszonyban az édesanyjával. Én mindig azt hittem, hogy mi egyedülállóan nem bírjuk egymást, de ahogy az évek múltak, sokan osztották meg velem nehézségeiket az édesanyjukhoz fűződő kapcsolatban. Azt hiszem lehetetlenség leírni itt néhány mondatban, hogy hol,…
Oláh Gyöngyi Leonida: Negyvennek lenni
Felkelni. Elgondolkodni. Autóval vagy gyalog menni? Homlokra csapni. Autót szervizbe nyolcra vinni. Szervizben a feliratot elolvasni: „Szervizünk 15 éves, ma minden kedves vendégünk 15% kedvezményt kap a munkadíjból”. Megkérdezni: „Aki ma negyven éves az hány százalékot kap?” Választ kapni: „Tizenötöt.” Szervizből kisétálni.
Agota Sandorfy: A bírónő
Alig, hogy ledobta a táskát, utoljára még egyszer megnézte a repülőjegyét és éppen a kis bőröndöt akarta előhúzni a gardrób mélyéből, amikor kopogtak. Furcsállta, hogy most, kora délután keresi valaki, mégis odasétált az ajtóhoz…. Fogalma sem volt, hogy meddig ült az ágy szélén magába roskadva, fogalma se volt, hogyan fogja folytatni az életét… – Van…
P. Sulyok Júlia: Csak egy sóhajtás
Állt a csodálatosan kék ég alatt egy hatalmas mészkőtömb árnyékában és nem akarta elhinni, hogy most éppen több mint hatezer évet röpült vissza az időben. Felfoghatatlan! Akkor is éltek emberek ezen a helyen, akik nevettek, sírtak, szerettek, gyűlöltek és ilyen csodálatos templomokat építettek, ami itt rejtőzött egy hegy alatt évezredeken át, amíg egy nyughatatlan régész…
Köbli Szilvia: Végzet
Abban a pillanatban, amikor a nap felbukkant a horizonton, a hóhér fáklyája lángra lobbantotta a máglyát. A száraz fa azonnal lángra kapott, a papok buzgó imádságát lassan elnyomta a tűz ropogása. Más hang nem hallatszott, az emberek némán, lesütött szemmel álltak. Rengetegen voltak, nem csak a városból, de a környező falvakból is tömegeket vonzott az…
Menyhártné Zana Éva: Valahanő
Bié valamikor csodaszép volt. Bomlottak utána a férfiak. Ő is szerette őket. Nagyon. Élvezte a becéző szavukat, az égő tekintetüket, vágytól égő testüket. Elolvadt ölelésükben.
Kiss Zita: Az utolsó közös emlék
A dugóban ülve eszébe jutott az apjával töltött utolsó hétvége. Gondos tervezést és jó pár egyeztetést igényelt a rendkívüli program megszervezése, de szívesen tette. Azon a szombati napsütéses kora reggelen izgatottan indult útnak. A jobb időket is látott sötétkék furgon, amit az egyik barátjától kért kölcsön, szerencsére az első próbálkozásra beindult.
Zsubrits Zsolt: Búcsúzás
Megint befészkelte magát az ősz az udvarba a fák és bokrok közé. Hűvösekké, nyirkosakká váltak a hajnalok. Az este is korábban érkezett meg félelmet keltő sötétjével. A szél egyre bátrabban, erősebben játszott a haldokló levelekkel, és kitartóan edzett arra, hogy a hópelyheket is megleckéztesse. De ez a mostani elmúlás, hidegedés kicsit más volt, mint a…
Engi Zsuzsanna: Mécsesek
Lily gyorsan végzett a bevásárlással. Még nem volt négy óra, de máris akkor tömeg tolongott a polcok között, hogy a nyugodt válogatás élménye odalett. A papír fecnit bordó táskája oldalzsebébe süllyesztette, utólag már nem akarta előkotorni. Emlékezetből megpróbálta összeadni, 3 mécses a mamáékra, három anyáékra… vagy kettő és amoda meg négy?
Rónai Katalin: Mécsesek fénye
Előző nap és egész éjjel zuhogott az eső. Széllel torkoskodva, ablaknak csapódva, zörögve a leengedett redőnyön, és kopogó szellemként, a párkányon. A kopogás azt is jelezte, megérkezett az az ősz, a nemszeretem esővel.
Caelan Rhys: Utolsó sóhajjal
Csitulj, drága, csitulj! Engedj utolsó utamra csendben! Engedd, hogy indulataim békére leljenek, mielőtt végleg elernyed a testem!
Agota Sandorfy: Az út vége
“És valóban ősszel a föld Csak elalszik, nem hal meg;” Egy szép Petőfi-gondolat. Meglepő, de tavasszal és ősszel hal meg a legtöbb öreg. Vagy ők is csak elalszanak? Ilyenkor a levegő telítve van a beérett termés nehéz illatával, de már az elmúlás szele lengedez, hogy utat csináljon a jövőnek.
Zsubrits Zsolt: Tabu
„…és van úgy, hogy a mély és súlyos bánatunk miatt nem tudunk érezni: a puszta üressége megriaszt, és kétségbeeséssel fenyeget. Ez volnék én? Csak az űr. A semmi…”
Menyhártné Zana Éva: A sorsszövő
Kötögetett. Minden szabadidejében. Pulóvert, zoknit, kesztyűt, sapkát, sálat. Álmokat. Sorsokat. Vágyakat. Szép színeseket. Tegnap sárgát. Ma lilát. Holnapra már odakészítette a pirosat… Szép sorba rendezve ott volt a szivárvány minden színe a kis táskákba készítve, a kötőtűkkel együtt. Mikor végez a főzéssel, a ház körüli teendőkkel, felkap egyet, és siet a vonathoz.
Rónai Katalin: Tabu
Van úgy, hogy csöndes estéken, amikor a nap eseményeinek színes kavalkádja még ott zakatol benne, semmi más vágya nincs, mint egy pohár finom testes vörösborral kezében, beleülni anyjától örökölt kényelmes fotelba, és keresni egy jó filmet.
Caelan Rhys: Út a mélybe
Azt mondják, hogy a múlt nem létezik. De én jártam ott. Láttam, hogy él és lélegzik. Akárcsak te vagy én. Hogy éltem túl? Talán ez volt a sorsom. Talán a vak hit, hogy a múlt halott, képes volt elvenni a tapasztalás élét. Nem tudhatom. Mindenesetre elmesélem, hátha te rájössz.
Menyhártné Zana Éva: SALIX alba Tristis
Motto: Nem úgy mese, ahogy te gondolod sorsokból szőtt álom álomból szőtt sorsok valahol mind igazak…
Ládi Zsuzsa: Sikeres kommunikáció
A számítógép végre befejezett egy újabb analízist. Épp időben, mert a Professzor már tűkön ülve várta, hogy ellenőrizhesse az elméletét. Gyorsan átfutotta a képernyőn megjelenő grafikonokat és adatokat, majd elégedetten biccentett, mert pontosan azokat az eredményeket látta, amiket a korábbi vizsgálatai alapján megjósolt. Ennél közelebbiek nem is lehettek volna az előrejelzései.
Zsubrits Zsolt: Ilyenek is voltunk
Egy téli tájképen dolgozott a könyvbemutató utáni hetekben Ten. Valahogy nem találta meg azt az árnyalatot, ami az ablakon keresztül feltáruló kékes-fehéres, fagyottas hideget, mégis örömöt adó téli hangulatot fejezné ki leginkább. Keverte, hígította, vastagította a munkaszínt. Mégsem volt kedvére való, ami a vászonra kenődött belőle. Kissé csalódottan hagyta félbe a festést, és a laptopján…
Eve Cheerful: Ahogy lesz, úgy lesz
Ákos átölelte Katát a reggeliző asztalnál. – Van egy nagyszerű ötletem – súgta Kata fülébe, majd kezével elkotort egy hajtincset a lány füle mögé.
Agota Sandorfy: Nem tévedés
Gizike sürgött-forgott, már kora délután vacsorához terített. Gondosan kiválasztott egy kék terítőt, amin jól mutat a csipke. A kertből nefelejcs csokrot hozott, és minden szalvéta mellé tett egy picike vázával. Elővette a finomabb evőeszközt, hadd legyen ünnepibb a teríték. Apa talán pezsgőt is bont… Különös izgalom bujkált benne, bár az egyik vacsoravendég majdnem mindennapos náluk.
Kiss Zita: A sorsfordító küldemények esete
A középkorú Zsófi konfliktusokkal teli válása után költözött be a kékre vakolt toronyház 4. emeletén lévő kétszobás lakásba. Ez korábban a nagymamája otthona volt, s eddig egyetemista albérlők váltották benne egymást. A viharos, esős őszi idő csak tovább súlyosbította Zsófi búskomorságát. Nagyon szomorúnak és magányosnak érezte magát, az új munkahelyén sem találta a helyét.
Caelan Rhys: Tojásarcok
– Drágám, megjöttem! – lépett be Pito az ajtón. A táskája rutinosan szusszant a lába mellett, kabátja a fogasra került. Kényelmes mozdulatokkal letekerte a nyakából a sálat, lehúzta fejéről a kötött sapkáját, és a megszokott módon a kabátja ujjába tűrte mindkettőt.
Wekker Anita: A döntés
Tamás megkönnyebbülve ült le a konyhaasztalhoz, és még az sem zavarta, hogy az ablakon át beszökő napfény időnkét a szemébe villan, ahogy a fák ágait lengette a szél. Komótosan kente a kenyeret a frissen vásárolt krémsajttal, vastagon, nem spórolva vele, minden egyes mozdulatot kiélvezve.
Rónai Katalin: A diplomaosztó
– Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a diploma, amit a kezemben tartok jó lesz valamire,- mondta a kézműipari alkotóiskola, két évvel azelőtti autóbalesete után tejfehérre változott hajú, amúgy még fiatal igazgatónője semleges hangon, miközben végignézett a sikeres vizsga utáni boldog, kipirult arcú hallgatókon, akik a teremben feszülten várakoztak megérdemelt oklevelükre, hogy végre kezükbe vehessék…
Menyhártné Zana Éva: Várj reám kedvesem
Várj reám kedvesem épp hozzád sietek kora hajnalon az első vonatot kellene elérnem s az állomásig hosszú az út nagyon
Agota Sandorfy: Egy nap mosolya
Ana a Quantas légitársasággal utazott Sydney felé, hosszan beszélgettek a légikisasszonyokkal. Ők is szívesen járnák a világot egy szál hátizsákkal… A jóképű steward egyenest az üvegből töltött neki vodkát: – Tell me, when! (Szólj, ha elég!) – megkapó mosollyal kísért felkiáltással.
Nagyfi Krisztina: Bohóckodós
Alberto a tükör előtt ült és a sminkjét igazította. Illetve csak igazította volna, ha nem csak testben, hanem lélekben is ott lett volna a tükör előtt. Az igazság az, hogy majd húsz perce nem csinált semmit, csak a tükörbe bámult. Nem a tükörképét nézte, nem kifelé vizsgálódott. A lelkében lakozó bánat sebeit nyalogatta, mint az…
Rónai Katalin: Bocsánat, ne haragudjon, azt szeretném kérdezni
Már egy ideje figyelem. Kóvályog, keres valamit. Koszos a ruhája, szedett-vetett, innen-onnan kapott, talált, egymásra rakva, télen túlöltözve, nyáron, könnyebben. Valószínűleg ő is sokat kotor a szemetesekben. A Kökin él, a hajléktalanok között, de mégis mindig egyedül jár.
Caelan Rhys: Egy mosoly ára
– Én vagyok! – szólt Batz rekedt hangon, amint Berth kikukucskált a résnyire nyitott ajtón. – Csak én… – sóhajtott nagyot, miközben Berth a zárral pepecselt. – Tudom, hogy látni sem akarsz, de kérlek, hallgass meg! – esdekelt Batz, miután Berth kinyitotta az ajtót és kérdőn nézett rá. – Nem akarlak feltartani… de ezt muszáj…
Ládi Zsuzsa: Phoenix nyomozó esetei – Gyilkosnak bélyegezve 1.
Gyilkosság. Különös kegyetlenséggel elkövetve. Jane Rose Smitht több késszúrással gyakorlatilag felkoncolták a saját otthonában. A borzalmas tett még a sokat látott rendőröket is szíven ütötte, különösen a lány apját, aki teljesen összetört a szörnyűségtől, amit a kis Jane-nel tettek.
Gacov Katalin: Ítélet
– Fapina! – vágta oda a srác, majd felhúzta a nadrágját. Otthagyta a reszkető, félmeztelen lányt az ágyon és kibontott egy üveg sört. Meghúzta, majd letette az asztalra. – Idd meg és húzzál innen, nehogy nekem itt összehányj valamit.
Agota Sandorfy: Ítélet
Mozdulni sem tudott. A félelem jeges marka végigkúszott a gerincén. Elképzelése sem volt, mi vár rá. Teljesen sötét lett, már az emelvény körvonalait sem látta. Felsejlett egy képernyő és kellemes zene kíséretében, szép sorjában megjelentek az elbírálásra váró képsorok…
Rónai Katalin: Én, a bárány
Kisbárányként, a nyájban csodás volt az életem. Szüleimmel, unokatestvéreimmel együtt, mindig szerető kacagó közegben legeltünk, futkároztunk, éltem a kisbárányok mindennapos életét. Valamilyen furcsa dolog eredményeképpen, nem született velem együtt másik kisbárány, akkor, azon a januári havas napon, amikor világra jöttem, csak én egyedül lettem anyukám kedves báránykája. Igaz, ez volt lelkem egyik vágya, mielőtt leszülettem…
Nagyfi Krisztina: Szerelem vagy halál!
Ábrándos Ármin a park egy árnyékos padján üldögélt. Gondtalanul figyelte a kacsákat, ahogy lubickolnak a hűvös habokban, néha bukfencet vetve egy-egy víz alatti finom falatért. A kezében egy félig elrágott perecet tartott, amiből néha letört egy kisebb darabot a hápogóknak, majd az idővel köré gyűlt verébseregeknek is.
Caelan Rhys: Világok harca
– Nem jössz enni? – kérdezte Volli, miközben kinyújtott lábbal nagyot nyújtózott. – Én kezdek borzasztóan éhes lenni. – Nnnem – dünnyögte vissza Welter. – Na! Gyere már! – nógatta Volli. – Ne csináld ezt velem! A fiúk biztosan megterítettek odalent.
Ládi Zsuzsa: Többet ér
A fiatal festő dühösen lecsapta a telefont, és elkeseredetten a vörös hajú nő portréja felé fordult. Lassan közelebb lépett hozzá, megsimította fényes fakeretét, majd ujjai a finoman felvitt festékrétegekre tévedtek, miközben a jövőn töprengett. A galéria hívása hidegzuhanyként érte. A képeit mégsem fogják kiállítani, így egy fillért sem fog kapni a megnyitó után.
Agota Sandorfy: Zöldszemű szörny
Janis lebukott a pad mögé, onnan nevetett feléje. Olyan csupavidám fiú volt. A tanárnő többször is fegyelmezte, de hiába, akkor is csak nevetett. Észrevette, hogy vele szállt le a buszról, pedig nem arra lakik. Lassan, akadozva beszélgetni kezdtek. Büszke lehet rájuk a tanárnő, mert csak angolul próbálkoznak… Addig-addig sétálgattak, beszélgettek esténként, míg nagy vonalakban megismerték…
Menyhártné Zana Éva: Cuki mosoly
Szívembe zártam az első pillanattól fogva. Állig érő barna haja, szeplős arca, bájos pofija, és azok a nevető gödröcskék… Ellenállhatatlan volt.
Ellen Thompson: El se hinnéd
Ha el tudnám mondani, Hogy lelkem folyton égett, Gyújtotta a fáklyát, Hogy feléd az út láthatóvá váljon, Kettőnk fénye végre egybefolyjon, El se hinnéd.
Rónai Katalin: Dominó effektus
1. Nő Pont egy éve jártunk már, amikor a megbeszélt időben nem érkezett meg a randira. A Deák téren vártam, színházjegyünk volt, és már nem láttam az idegtől. Azt hittem, baleset érte, de az megnyugtató volt, hogy nem hívott senki, hiszen, ha a telefonjába beletekintenek, akkor látják, hogy a legtöbb hívás felém indult, vagy…
Gacov Katalin: Utazás
– A francba! Tudtam, hogy átver! – csapta oda az asztalhoz Judit az egeret, úgy hogy a vele szemben ülő kolléganője felkapta a fejét. – Mi történt? Nem kaptad meg a prémiumodat? – Magdi el sem tudta képzelni, mi más boríthatta ki ennyire Juditot a legnagyobb hajtás közepette. Nem tudta, hogy miközben a kolléganője villámgyorsan…
Caelan Rhys: A vörös ruhás nő
Még soha nem érezte magát olyan magányosnak, mint akkor. Hiába volt egy zsúfoltan lakott város kellős közepén, ő volt az, akit senki sem látott, akit senki sem hallott. Csak állt némán, mozdulatlanul a tél okozta korai sötétségben vörös ballonkabátjában és hozzá illő esernyőjével a kezében, és várt. Az egyetlen örömteli dolog az volt, hogy az…
Zsubrits Zsolt: Szavak helyett
Hanna férje három napos, fárasztó üzleti útjáról indult hazafelé kora reggel. Szállásáról kijelentkezett. Az utazó táskája megadóan pihent a kocsi csomagtartójában. Már éppen be akarta dobni fáradt testét a táskája után, hogy nagy gázt adva robogjon vissza, amikor hirtelen a félhomály kora tavasziasnak tűnő hűvösében leblokkolt.
Zsubrits Zsolt: Csalódás
Az asszony vallásos volt. Aki találkozott vele, hamar megérezte rajta, hogy valami földöntúliba kapaszkodik. Minden lélegzetvétele erről tanúskodott. Amikor valami váratlan, sőt fájdalmas esemény történt az életében, akkor görcsössé vált, és még szigorúbb lett önmagához, meg a környezetében felbukkanó emberek iránt. Merevsége óvatosságra intette a párját, a munkatársait. Jobb lesz vele vigyázni! – gondolták többen…
Menyhártné Zana Éva: A zokogó béka
Lizzy elkényeztetett kislány volt. Első gyerek-első unokaként érkezett olyan családba, ahol a szülők, nagyszülők, édesapja hat fiútestvére, és az egész rokonság királykisasszonyként bálványozta. Szőke, göndör fürtjei, bársony bőre, szépsége mindenkit elvarázsolt.
Eve Cheerful: Az albérlő
– Mehetünk, asszonyom? Hátratett kézzel a jobb válla felett cigánykodva odabújt a nő arcához és forró leheletével beterítette a frissen sminkelt asszony egész orcáját.
Ládi Zsuzsa: Az a szép zöld gyep
Gyula, elégedetten nézett ki a gyönyörű zöld gyepre a háza előtt, és sóhajtva gondolt arra, hogy mennyire megérte minden hajnalban felkelni és meglocsolni azt – mit sem törődve a hosszú ideje fennálló locsolási tilalommal. Míg az egész szomszédságban sárgára égett a fű a több hete tartó tikkasztó melegben, nála még mindig olyan csodaszép maradt, mint…
Agota Sandorfy: Éltetőnk
Olykor bevillant a “deja vu” érzés, hogy valamikor a kezdetek kezdetén egy kellemesen ringatózó, langyos vízzel telt burokban növekedett. Mint minden burok, ez is megrepedt idővel és ő egy erős kézben visítva tiltakozott az első fürdetés ellen.
Caelan Rhys: Sulh valósága
– Úgysem fogja megérteni! – mormolta alig érthetően maga elé Sulh az ablaknál állva. Tekintete üresen függött az óceán egy távoli, sötét pontján, mit sem törődve az ablakhoz közeli, élettől nyüzsgő sziklákkal.
Rónai Katalin: Macskamonológ
„Víz, víz, tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, majd a cica megissza!” Ülök az ablakpárkányon, fenséges pózban, ahogy mindig és nézem a kertben előttem ugráló két kislányt. Valami fehér nyúlós bigyó van a lábukra tekerve, azon át ugrálnak keresztben, és hosszában, miközben ezt az idióta mondókát kántálják.
Caelan Rhys: Vörös rózsa
– Ugye mesélnél nekem, ha tudnál írni? – simította végig Alida az ujjaival az ütött-kopott írógép billentyűit. – És te, sokat látott szemüveg, ugye megmutatnád nekem mindazt, ami ihlettel töltötte meg az elméjét? – vándorolt a keze tovább az asztalon. – Ugye te is mutatnál nekem csodás, lelket érintő szavakat, ha tudnál? – ért véget…
Eve Cheerful: Gyufa, a király
Gyufa, alias Bagyura Gyula illemtudó, segítőkész, de egy minden lében kanál ötödik gyermeke volt éltes korú szüleinek. Főleg édesanyja Rozika körül sertepertélt, ha csak tehette. Követte és utánozta, amiben csak tudta. Rozika mindig korán kelt, ahogy az anyák általában. Miután kimosta szemeiből a zavaros álmok mély homályát, kiment a konyhába és ahogy szokott begyújtott, hogy…
Agota Sandorfy: Leépülés
Janka abban az időben kezdett szétzilálódni, amikor anyja állapota olyan rohamosan romlott, hogy már a munkából is egyenesen hozzá rohant. Elé kellett tenni az ebédet. Igaz, csak az úttestet kellett átszelni. Ez a tél közeledtével egyre veszélyesebbnek bizonyult, mivel időtakarékosságból nem került el a lámpáig.
Menyhártné Zana Éva: Bania rózsafája
Fiatal korában Baniának ejtették a nevét, de ahogy múltak az évek már csak a vén Banya- ként emlegették maguk közt az emberek.
Szabó Ágnes: Mindent a maga idejében…
– Most komolyan? Most tényleg megint ebben a helyzetben vagyok? – tette fel a kérdést a tükörrel szemben ülve. – Hát, anya megmondta előre – törölt egy durvát a szemén. – Miért látja mindig előre, és miért nem hiszek neki soha? – dőlt neki mind a két kezével a tükörképének, mintha ez a test a…
Ellen Thompson: Szabadság
Most nyílik a virág, Minden szabad újra, Elengedte őket már a hideg fagyos ura. Elengedte lassan, Elengedte szépen, Elengedte, hogy emléke Most már mélybe vésszen.
Köbli Szilvia: Hideg zuhany
Renáta nem tudott megszólalni. Döbbenten nézte Zsoltot. Várta, hogy a férfi reagál a hallottakra, de őt legalább annyira sokkolta a dolog, mint a feleségét. Érezte, ahogy a vérnyomása az egekbe szökik és legszívesebben üvöltött volna a tehetetlenségtől.
Kiss Zita: Lehull a lepel egy titokról
A hajából fűszálak lógtak ki és éppen a nadrágjára tapadt maradék földet igyekezett lesöpörni a kezével. Sietett, nehogy észre vegyék. De elkésett. – Mit csináltál már megint? – kérdezte anyja halk hangon. – Semmit. Tényleg semmit – válaszolta Robi lesütött szemmel.
P. Sulyok Júlia: Kisbojtár, gyerekcseléd, gyermekélet, felnőtt világ
Egy rendezvény kapcsán a pásztorcsaládokban élő gyerekek életét igyekeztünk felderíteni, összegyűjteni róla minél több mesét, történetet, fotót, tárgyi emléket. Idős emberekkel beszélgettünk arról, hogy mi is volt a dolga a gyereknek ezekben a családokban, abban a világban, sok évvel ezelőtt. Elgondolkodtató az, amiket hallottunk sokféle szempontból.
Perluszné Villányi Julianna: Álom vagy valóság?
Kinyitom a szememet. Éles fény. Elvakít. Vonatzúgást hallok és mellette valakik beszélnek. Nem értem, csak mondatfoszlányok.
Dobos Márta: Mint a madár
– Aztán vigyázz ám nagyon ott abban a nagyvárosban, fiam! – az apja szeme sarkában gyanúsan csillogott valami, amit biztosan letagadott volna, ha rákérdez. – Rendben, büszke leszel még rám egyszer, Apa! – húzta ki magát és megigazította a vállán a nehéz táska szíját.