mother-84628_640

Gürtler Szilvia: Életünk percei mozaikokban

Hallom, ahogy sírsz a szobádban. Még nem alszod át az éjszakát. Azon gondolkodom, vajon felkeljek-e hozzád, vagy hagyjam, hogy álomba sírd magad. Az egyik nézet szerint mindig fel kell venni a gyereket, amikor sír, ne érezze magát soha egyedül. A másik nézet azt hirdeti, hagyjam sírni, megszokja majd, s ha megtanulja, hogy nem veszik fel…

beautiful-young-1434863_640

Agota Sandorfy: Megérte?

Volt olyan pillanat, amikor megbánta, hogy hármat szült. Alig húszévesen, ijedt örömmel észlelete, hogy anya lesz. Párjával, mint két elárvult kamasz, együtt figyelgették a testében növekvő életet. Tudták, hogy itt, idegenben csak egymásra számíthatnak. Senki más nincs a nagyvilágban, aki segítő kezet nyújtana.

baby-1474439_640

Engi Zsuzsanna: Nők a múltból

  Az előszobám falán egy réges-régi falióra függ. Most kicsit poros a teteje, mert létra kell a megtisztításához, de egyébként működőképes, csodálatos, szúrágta, igazi öreg falióra. A nagymamám konyhájában volt régen a helye, egy igazi falusi konyhában, ahová a gangról léptünk be és onnan mentünk tovább a tisztaszobába. Emlékszem a hangjára, ahogy egyet ütött a…

parents-and-children-1917649_640

Pekkel Edina: Anyának lenni

  Egyszerűen és röviden: az anyaság egy fájdalmasan csodálatos dolog, ami a fogantatástól a sírig tart. És csupa-csupa könny. Könnyek az örömtől, a boldogságtól, a meghatottságtól, a büszkeségtől, a változástól, az aggódástól, az együttérzéstől, a lelkiismeret furdalástól, hogy valamit elrontottunk, rosszul csináltunk, a kimerültségtől, a tehetetlen dühtől, a bizonytalanságtól… a meghatottságtól, a büszkeségtől, a változástól,…

sunset-476465_640

Keresztény Ágnes: Változás

  Nézem az égboltot, kékje betölt mindent. Egy – két kósza bárányfelhő lassan átúszik az égen. Csendesen szemlélem. Néhány sirály vijjogva elvitorlázik szélen. Békés derű honol a tájon, lábaimat a sziklaszirten ülve a mélység felett gondtalanul lóbálom. Mint egy különösen jó álom.   A napsütéstől langyos fény végigsuhan bőrömön és felmelegít. Arcom kipirul és számszélén…

driver-1149997_640

Dobos Márta: A jó ember

– Mit képzelsz te kis idióta hülye, fogalmad sincs róla, hogy én nem szarom a pénzt? Az csak úgy terem szerinted? – itt vett egy rövid levegőt, aztán még hangosabban folytatta – meg fogod fizetni a káromat, mindet!  – vágta ki szinte üvöltve a végét. A feje vöröslött, a nyakán megfeszültek az izmok.

analogue-1701651_640

Eve Cheerful: A családban marad

A még meg sem született ifjabb Selymes Pistát az öreg, jóravaló Selymes Pista bácsi fiát sűrű pusmogás, elfojtott fecsegés egy szóval olthatatlan kíváncsiság övezte. Az emberek a jól értesültek izgalmával várták a fejleményeket. Tényleg lesz-e gyereke az öreg Selymesnek, vagy csak vaklárma az egész.

beach-woman-1149088_640

Gürtler Szilvia: Szenvedély

Állt a tenger partján. Haját tépte a szél, ahogy az 5-6 méter magasra is felcsapó tajtékzó hullámokat nézte. Élvezte a zabolátlan víz látványát, és azt, ahogyan ettől csitulni kezdtek a benne háborgó érzelmek. A napok óta őt uraló mérhetetlen düh, amely szanaszét tépte nyugalmát, lelke békéjét. Honnan, s mitől ez a tombolás benne?

city-925223_640

Kiss Zita: Egy fiú El Camino útja

Simon alig várta, hogy elcsendesedjen a ház és végre kiosonhasson. Már nagy rutinja volt őrei kicselezésében, pedig csak 12 éves volt. Magas, csontos testalkatával, göndör fekete hajával és mélyenülő zöld szemeivel kitűnt az osztálytársai, lakótársai közül. Pizsamája fölött fekete pulóvert, sötétkék, kopott denim farmernadrágot, a lábán pedig a születésnapjára kapott barna bakancsot viselte.

love-687646_640

Pekkel Edina: Visszatérés

Őszi szél borzolta a fák maradék lombáját. Néhány falevél táncra perdült a sírok között, majd hirtelen, szégyenkezve meglapult a halmok lábánál. Juli magányosan álldogált a szitáló esőben. Kicsit összébb húzta a kabátja gallérját a nyakán, és egy ázott tincset kisimított a szeméből. Hagyta, hogy a könnyei az esővel keveredve folyjanak végig az arcán. Nem viselt…

angel-1612162_640

Szabó Ágnes: Angyali szenvedély

Ült a felhő szélén. Lábát únottan lógatta. Páztázta a Földet. Nem értette, hogy miért kell megint segítenie valakinek. Az emberek unalmasak. Újra és újra ugyanazokat a hibákat követik el. Úgy tűnik, megértették az angyali segítséget, aztán mégis sírás és önmarcangolás lesz a vége… Nem volt kedve ehhez. Alig volt szabadságon, s most megint feladattal bízták…

photo-256888_640

Agota Sandorfy: Szenvedélyeim

Ahány ember, annyiféle szenvedély! Akinek nincs szenvedélye, nem is igazán él, csak ellavíroz a magára szabott, aranyozott korlátok között… Mi értelme kiméricskélve adagolni az érzelmeket; vigyázva, nehogy áthágjuk a józan ész szabályait, nehogy elragadjon a hév! Élni tudni kell: önfeledten, őszintén, ellazulva… átadni lényünket az érzésnek, eseménynek, alkotásnak. Flow. Gyerekkorból magunkkal hozva végig kísérheti és…

female-864400_640

Menyhártné Zana Éva: A tükör hangjai 1.

  Audry unalmas, poros kisvárosban élt valahol Amerikában. Nyár volt. Azon a napon a szokottnál is korábban ébredt. Lustán nyújtózott egyet. Hátrarázta sűrű, göndör, barna haját, ujjaival beleborzolt, és élvezte a finom sampon, és a frissen főzött kávé illatát, mely körüllengte. Hetek óta álomvilágban élt. Olyan energiák tomboltak, benne, hogy már-már szétfeszítették a szürke hétköznapjait….

petals-1615849_640

Eve Cheerful: Lehullott szirmok

Október vége felé járt az idő. A reggeli párás, vérszegény, alig észlelhető napsütés sejtetni engedte, hogy valamelyest felmelegszik majd napközben. Ilyenkor szép őszi napra van kilátás. A napot még összefüggő opálos szürke felhők takarták mintegy védőpajzsként elválasztva az eget a földtől, hogy aztán egy idő után észrevétlenül semmivé váljanak.

young-girl-1149701_640

Ládi Zsuzsa: Tündérek

Olyanok voltak, mint a mesebeli tündérek. Gyönyörűek, bájosak, játékosak… és az ő számára teljesen elérhetetlenek. Ó, nem azért voltak elérhetetlenek, mert ő kevesebbet ért volna, mint bármelyik másik férfi, vagy mert ne lett volna elég magabiztos, hogy odamenjen egyhez, egyszerűen csak tündér személyiségük volt. Hajtotta őket a szenvedély, a vágy és a varázs, de nem…

microphone-666575_640

Palotai H. Zsófia: Mondd, hol az utam

  Tavaly a sulinapon azt hittem, nincs annál ijesztőbb, mint olyanok előtt énekelni, akikkel mindennap találkozom, és utána még évekig dörgölhetik az orrom alá, ha azon az egy balszerencsés napon nem sikerül valami. Én magam is meglepődtem, mekkora sikert arattam: még a flegma menő csávók, sőt, a tanárok is odajöttek gratulálni. Idén év elején meg,…

swimming-388910_640

Dobos Márta – A szenvedély neve: szabadság

  A könnyeitől szinte alig látta a monitoron villódzó döbbenetes szót: Meghalt. Csak nyelte, nyelte a könnyeit. Bevillant, hogyan ismerkedtek meg. Mindketten gimnazisták voltak. Igen, úsztak. K. sokkal jobban nála, de ez őt sose zavarta. Vékony, magas, nyúlánk alkat volt, nem véletlen, hogy műugrónak is kiválasztották. A víz volt az élete. És a szabadság. Mert…

restaurant-1284351_640

Buschmann Éva: Imádok élni

  Nem ismerek rá erre a fiúra. Teljesen kifordult önmagából. Amikor szakácsként munkába állt az étteremben, ahol én felszolgálóként dolgoztam, teljesen egy szerény fiút ismertem meg benne. A gyámótlansága, esetlensége arra késztetett, hogy bátorítsam őt, egyszerűen szeretetre méltó volt a balgasága, félénksége. Beszélgetni kezdtünk.

tram-1489785_640

Carol Inna: Tétova akkordok

Felszálltam a 28-as villamosra a végállomáson, a Népszínház utcában.  Leültem egy sarokban, ahol egy ember már ült velem szemben és rejtvényt fejtett. Elhelyezkedtem, táskám az ölemben, elővettem egy kis üveg vizet, ittam egy kicsit, nézelődtem. Majdnem a végállomásig kell mennem.

banyaszat

Menyhártné Zana Éva: Ballada

Még szinte gyerekek voltunk, mikor egymásra találtunk Kispulisszal. Az első perctől úgy éreztük, együtt fogjuk leélni az életünket. Akkoriban családi okból kollégiumban lakott, ami Ormosbányán volt, és tagja lett a kollégiumi színjátszó körnek. Egyébként Kazincbarcikán éltünk, ő odajárt suliba, én Miskolcra.

vinyl-records-945396_640

Agota Sandorfy: Zene egy élet

Első élménye a ringatózás volt. Ha kísérte is valami dallam, az nagyon halkan – inkább csak sejtelmesen érezhetőn – szűrődött be hozzá. Ahogy növekedett, egyre határozottabban hallotta a szeretet-hangú dalocskákat. Rájött, hogy erősebb rugdalózással előhívhatja, megrendelheti az életét megszépítő, biztonságos nyugalmat adó hangokat. Hirtelen egyetlen, végtelen görcsbe fordult a lénye. A szinte kibírhatatlan nyomást felváltotta…

Gyarmati Magdolna zene virág

Gyarmati Magdolna: A virág

  Kovács Ágoston általános iskolai zenetanár volt. Édesanyja hatalmas reményeket fűzött hozzá, és nagyon szerette. Sokszor táncolt vele a szoba közepén. Magasra emelte az apró gyermeket vidáman billegtetve, miközben egy maga fabrikálta suta kis dalocskát dúdolt.

tuba-388989_640

Kiss Zita: Kinek adod életed karmesteri pálcáját?

  Hiába mondta az Indiából származó barátnője, hogy a döntése meghozatalakor hallgasson a belső hangjára, ő bizony nem hallott az ég világon semmit. Pontosabban olyan hangzavar uralkodott a fejében, hogy fogalma sem volt arról, közte van-e az a bizonyos belső hang. Már napok óta nem aludta végig az éjszakát, így a kialvatlanság is fokozta a…

woman-1586499_640

Szabó Ágnes: A zenekar előtt ülve

  A nő egy fapadon ül a gyönyörű folyó partján egy kis park szélén a késő délutánban. Bejárta a fél várost feladatai intézése közben. Sikerrel járt. Örül. A jutalom a padon való mélázás. Most megpihenve azon gondolkodik, hogy az idő, amit egy helyben töltünk, s azt mondjuk: itt élünk, az az ő esetében mit is jelent….

alone-1501946_640

Lesták Zsuzsa: Amikor elfogadod azt, ami van, akkor minden pillanat a legjobb!

„Amikor elfogadod azt, ami van, akkor minden pillanat a legjobb!” (Eckhart Tolle) Hányszor fordult elő az életedben, hogy megígértél magadnak valamit és nem tartottad be? Hányszor fordult elő az életedben, hogy megígértél másoknak valamit és nem tartottad be? Vannak olyan emberek, akik ma már nem is ígérnek senkinek semmit, csak teszik a dolgukat. Jó esetben…

cat-914110_640

Hunka Zenta: A világot járó kiscica

Sziszumiszu – az igazi nevét sosem tudták meg – egy forró nyári napon került Pankáékhoz. Anya és Panka vásárolni mentek egy használtruha boltba. Anya, hogy Pankát lekösse, a plüssös gondolából kikotort néhány állatkát és odaadta neki játszani, amíg ő válogatott a ruhák között. Amikor végeztek, Anya vissza akarta tenni a játékokat, de Panka megmakacsolta magát….

gyarmati_magdolna_kepacikkhez_nem_johetnek

Gyarmati Magdolna: Nem jöhetnek

2070. július 15. Szép a reggel, mint mindig. Szikrázik a felkelő nap, ragyog minden a harsogó élettől. Duzzadó erőtől tündökölnek a virágok. Az épületek ablakai visszaverik a korai sugarakat, és a fényt megtöbbszörözi csillogásuk. Csak egy nagyon kicsit más. Mi már megszoktuk. Egy árnyalatnyi halványzöld van a fényben. Ettől minden szokatlanul élőbbnek érződik. De csak…

runners-635906_640

Agota Sandorfy: A bajnok

Együtt nőttek fel. A legjobb barátok és félig-meddig rokonok voltak. Ugyanaz a lány tetszett nekik kamaszkorukban. Végül Zita Bencét választotta, de megmaradt a hármas fogat. Együtt végeztek a Testnevelési Főiskolán. Bence tanítani kezdett egy vidéki középiskolában, ám Zitának merészebb álmai voltak. Már kiskorától az olimpiára készült – miután neve jelentése: gyors, sebes – is erre…

haltánc

Eve Cheerful: Haltánc

  Mikor John négy évvel ezelőtt nyugdíjba ment, egyszerre szakadt rá a mellőzöttség érzése. – Nem fogom kibírni a megszokott ritmus és a többiek nélkül – mondogatta a reggelinél. Céltalan, üres arckifejezéssel bámult ki az itt-ott légypiszokkal tarkított konyhaablakon. Tekintete áttörte a télikert vastag üvegét , de a zöld ponyvagarázs megálljt parancsolt a réveteg mélázásnak….

Sárga levelek

Pekkel Edina: Sárga levelek

  Reszkető kézzel hajtogatta szét a megsárgult levelet. Nehézkes mozdulatokkal tudta csak kiszedni a borítékból. A hajtások mentén már elrongyolódott a vén papír, helyenként olvashatatlan pacává folyt szét a tinta. De ő minden sorát, minden betűjét kívülről tudta. Tudta, mert ezerszer elolvasta, tudta, mert ő írta.

Esküdj

Dobos Márta: Esküdj

Esküdj   – Esküdj, hogy nem mondod el senkinek! – remegett a hangja az izgatottságtól. Úgy pislogott rám, mintha az élete függne tőle. Hát, egy kicsit talán igaza is volt. – Jól van na, nem mondom el senkinek! – válaszoltam kelletlenül. Az adott szó kötelez, ugye. Pedig az osztályban megpukkadtak volna a lányok, ha tudnák…

holiday-737497_640

Menyhártné Zana Éva: Lepedők a napernyők alatt

Lepedők a napernyők alatt   Vihar volt az éjjel. A hullámok még haragosan csapkodták a partot. Lassan majd visszahúzódik a víz, közeledik az apály. Kicsit hűvös még a hajnal. Didergőn pulóverbe bújt, feltűrte a nadrágszárát, sétálni indult a homokos fövenyen. Gondolt egyet, kibújt a cipőjéből, összekötötte a fűzőket, aztán átvetette a vállán. Kibontotta nemrég gondosan…

ballet-534357_640

Hunka Zenta: A tüllruhás táncosnő

Emese összetörve roskadt az ágyra. Minden, amiről azt hitte, hogy az övé, amit hosszú évek szívós munkájával felépített, egy pillanat alatt kártyavárként omlott össze. Úgy érezte, vége. Nincs már ereje továbbmenni. Élete munkája maga alá temette. Ráborult az ágyra és zokogott. Maga sem tudta mennyi idő telt el így. Órák is talán. Mikor a könnyei…

Ígéret

Földi Marcsi: Ígéret

Ígéret Úristen! Végre itt vagyok megint. Évekkel ezelőtt is jártam már e helyen, de igazán maradnom akkor még nem lehetett. Hosszú ideje várok már arra, hogy újra itt lehessek. Itt annyira tökéletes. De neki soha nem alkalmas. Mindig van valami, ami fontosabb. Karrier, haverok, buli,  fanta …

Pillangók

Gyarmati Magdolna: Pillangók

Cica pillangó és Kutya pillangó, vígan repdestek a rét felett. Gyönyörködtek a sok színes virágban.  Csodásak voltak a reggeli napsugárban, szikrázva csillogott rajtuk a harmat. De nem volt kedvük leszállni, csak kicsit lejjebb repültek, és ráültek, egy épp időben arra sétáló ismerős, kis, pufi, bárányfelhőre. A felhőcske tovább vitte őket a közeli völgy felé. Érdeklődve…

Fehér virág

Ferrarius Unalynn: Fehér virág

Luca alig aludt az éjjel. A takaró alatt várt tágra nyílt szemekkel. – Ma van a születésnapom. Nem szeretem, amikor mindenki velem foglalkozik – mondta magában. Luca mások szemében magának való lány volt. Kócos, szeplős, gyakran undok. Arra vágyott egész életében, hogy valaki igazán közel legyen hozzá, hogy valaki úgy szeresse, mint senki más ezen…

Az álom

Engi Zsuzsanna: Az álom

– Már megint olyan szomorú vagy! Mit mondanak a felhők? – egy puha kéz simogatta meg Lily arcát és a vállaihoz hozzásimult egy vékony, magas lány, akinek szőkés barna haja eltakarta pólója vállpántjait. Az ismerős virágillatra a nőt elöntötték az emlékek, de a szokásnak rabjaként arcára mosolyt kényszerített, igyekezett természetesnek látszani, nem túl vidámnak és…

A döntés

Agota Sandory: A döntés

Megkapta az engedélyt. Szerdán kell jelentkeznie a szülőotthonban. Zita öntudatlanul, a kezét a hasára szorítva, kóválygott két napig. Szerda reggelre megvilágosodott benne, hogy mégsem képes megölni a két hónapja megesett erőszak gyümölcsét. Lesz, ami lesz, vállalja! Anya lesz!

Hotel An der Wien

Pekkel Edina: Hotel An der Wien

Laura ma korán végzett, mint minden pénteken. Megkönnyebbülten lépett be a lakásba. Táskáját lazán felakasztotta, és a kulcsok is a megszokott helyükre kerültek. Ma valahogy sokkal szebben sütött be a nap a szoba ablakán, mint eddig bármikor. A lakásnak még a levegője is más volt. Olyan szabadság illatot árasztott.

Helycsere

Farkas Szilvia: Helycsere

Az egész házban sötét volt, csak az utcai lámpa fénye derengett be az ablakon. A férfi a hűtőszekrény előtt ácsorgott, majd kivette a piros fazekat, s tejet öntött egy mázas bögrébe. Miután feltette a főzőlapra, átballagott a fürdőszobába egy törülközőért.

Csipkekesztyű

Menyhártné Zana Éva: Csipkekesztyű

Pirkadt. Szép nyári nap ígérkezett. A többiek elindultak rég, a kakasszó már kinn érte őket a határban. Aratás ideje van. Megitták a kupica pálinkát, ettek pár falatot. A férfiak fenték a kaszát, a nők kötényt kötöttek, s kendőt a fejükre. Mire a nap első sugara felbukkant az ég alján, halk nótaszó mellett húztak a karok,…

Délibáb

Dobos Márta: Délibáb

Remegett a horizont. Csigalassúsággal vonszolta magát a poros úton. A nyelve feltapadt a szájpadlására. Nyelni is alig tudott. Órák óta nem ivott. A kulacsa belül szinte porzott. Úgy pontosan, ahogyan a torka is. Por az úton, por a torkában, por a kulacsban. Hirtelen felröhögött.

A soha véget nem érő álom

Teller Ágnes: A soha véget nem érő álom

Eve kisgyerekként is folyton álmodozott. Imádott olvasni. Belefeledkezett egy-egy könyvbe, elutazott távoli tájakra, veszélyes kalandokra, szerelmes volt, gyűlölt, meghalt, feltámadt, új barátokat talált, megküzdött az elemekkel, ismeretlen helyeket fedezett fel, megkereste a kalózok kincsét, vitorlás hajón volt tengerész, vagy épp az űrben száguldozott. Nem volt határ, nem volt lehetetlen. Tini korára felfalta a fél világirodalmat….

Ügynökök

Ládi Zsuzsa: Ügynökök

A Kísértés ügynökei – a történet kedvéért nevezzük őket A-nak, B-nek, C-nek és D-nek, bár általában nem szoktak olyan földi apróságokkal foglalkozni, mint a nevek és a címek – egy jól végzett munkanap után beültek az egyik jobb hírű romkocsmába, hogy igyanak egy pár sört. Elég gyakran csináltak ilyet, hiszen a munkájuk alapvetően magányos feladat…

A pocsolya

Hunka Zenta: A pocsolya

Napok óta esett az eső, köd volt és az évszakhoz képest hűvös idő. Panna napok óta nem jár kint a nagyvilágban. Anya nem akarta, hogy a következő oltást bármi is veszélyeztesse. Panna könnyen fázott meg és a Doktornő már egy kósza tüsszentés esetén is hazaküldte őket egy újabb időponttal.

A leghosszabb nyári éjszaka

Gyarmati Magdolna: A leghosszabb nyári éjszaka

Ott állt az út szélén. Mindenki ismerte az ott lakók közül, és a csak arra járók, átutazók is megpihentek már árnyat adó, enyhülést nyújtó, hatalmas lombkoronája alatt. Ő pedig alig várta, az éjszakát. Türelmetlenül mozdult meg néha egy-egy ága, levelei ideges táncba kezdtek, mint mikor arra jár egy apró szellő, és ott bujkál egy kicsit….

John

Menyhártné Zana Éva: John

Izgatottan készülődött. A hotelben, ahol nászútjukon megszálltak, mára táncos mulatságot szerveztek. A férje meglepte egy rafináltan egyszerű ruhával, azt fogja felvenni.  A férjem – ízlelgeti a szót mosolyogva. Két napja házasodtak össze, még megszokni sem volt ideje. A készülődés, az esküvő, az utazás…

A kék ruha

Wekker Anita: A kék ruha

Winkler Lara nem volt éppen egy átlagos tizenhat éves lány, bár az osztálytársai szemében nagyon is annak tűnt. Egy szürke kisegérnek, akit senki sem vesz észre, ha a többi csinos lány is jelen van. Lara megszokta a mellőzött szerepet, és nem is vágyott a társaság középpontjában lenni, de mint minden kamasz lányt, őt is elérte…

Larry

Dobos Márta: Larry

„Vigyázz fiam, ha nem tudsz ellenállni a kísértésnek, nagyon megjárhatod!” – kongott a fejében az emlék. Az apja mondogatta mindig ezt neki. Persze soha nem hitte el, hogy ez valamikor majd valósággá válik. És most megtörtént. Mert kétségtelen, hogy megvezették, de kegyetlenül. És nincs visszaút, még ha akarná sem. A szégyen perzselve áradt szét a…

buli

Buschmann Éva: A legjobb barát nemet mondott

Edit a 17. érettségi találkozójukat kezdte el szervezni egy meleg júliusi napon, két évvel ezelőtt. A technikai fejlődést, a kütyüket sok mindenért lehet szidni, de azért tegyük hozzá, vannak előnyei is. Egyebek mellett egy találkozó megszervezésénél nagyon jól jöhetnek! A történet tehát egy júliusi, meleg napon kezdődött. A közösségi oldalra Edit egyik volt gimnazista osztálytársa…

Óma

Agota Sandorfy: Óma

Óma addig-addig töpörödött, míg egy reggel nem ébredt fel! Még ereje teljében szorgoskodott az aprónép körül, amikor mindegyikőnknek türelmesen elmagyarázta, hogy nagy, táncos bulival ünnepeljük meg a halálát. Semmi szomorkodást, sírás-rívást nem fog eltűrni, különben visszajön kísérteni. A család apraja nagyja tudott erről a kívánságról, de szokás szerint csak legyintettek, nem vették komolyan az öreg…

Éjszakai kalandozások

Eve Cherful: Éjszakai bolyongások

Ge-ne-ti-ka – tagolta az orvos az asztal másik oldalán miközben éreztem, hiába ül velem szemben, tekintete megcsúszik két fénylő szembogaramon, elhúz a fülem mellett, majd az ajtó lapján tapad meg a hátam mögött. Miközben erősen kételkedtem eme megállapításában, elnéztem a derék doktor fizimiskáját. Kérges, hatvanas arc, kicsi, langyos könnyekben úszó szemek, erősen dohányos sárga fogak,…

Valamit valamiért

Fedor Ica: Valamit valamiért

Kifelé nézett a kocsiból. Az est szürkesége homályba borította az elsuhanó tájat. Nyugodtan fájhatott, félhetett, izgathatta az új cél. Mikor felvette őt a sofőr, csak egyet kérdezett, mikor meglátta a lány könny nélküli tekintetét. -Akar beszélgetni? -Nem! – hangzott a csendes, de határozott válasz. Így aztán végig pörgethette életét a gondolataiban, lelkében, senki nem zavarta…

Emlékképp

Emlékképp

Valamit nem jól csinált. Nagyon nem. Érezte, hogy kisiklik kezéből az élete irányítása. Összeomlott. Nehézségei adódtak. Egyedül érezte magát, hiába volt családja. A párjával nem tudott semmit megbeszélni, nem értette meg. Nem értette, mi a probléma. Beszélgettek ugyan, de csupa nem fontos dolgokról. Csak a napi rutin, ki megy a gyerekekért és mit kell bevásárolni….

A nagy átverés

Eve Cheerful: A nagy átverés

Janik Johanna és Kárász Zsolt egyáltalán nem volt megrendülve a bírói ítélet után.  Azt azért nem lehetne állítani, hogy barátokként jöttek ki, pedig látszólag úgy mentek el a tárgyalásra. Rezzenéstelen arccal hallgatták, amint a bírónő minden érzelemtől mentesen kimondta a válást. Nem is tehetett mást. Hogy is nézett volna ki, ha egyik vagy másik felet elkezdi…

Tisztulj

Dobos Márta: Tisztulj!

– Húzódjék már arrébb, kérem, egészen rám fekszik, nem látja?- méltatlankodott kényeskedve egy nő. Undorodva húzódott arrébb, még a szoknyáját és maga elé húzta, nehogy hozzáérjen a szomszédjához. – Jól van már, megyek is arrébb, hogy maga milyen kis finnyás kisasszonyka! – válaszolt zsörtölődve egy nagy, morcos mackó. Lecsöpögő orrát a kabátujjába törölte. A legközelebbi…

Bosszú

Agota Sandorfy: Bosszú

Összerándult a gyomra, amikor végül egyedül maradt a félhomályos lépcső legfelső fokán ülve, pedig ő kezdeményezte, hogy váljanak, mert külön-külön szebb jövőnek néznek elébe… Felszabadult ujjongás helyett most miért zuhant rá ez a bizonytalanság? Mi lesz, ha mégsem tudja két ember feladatát ellátni? Pontosabban: mindkét szülő feladatait.

Kiindulópont

Farkas Szilvia: Kiindulópont

A liget melletti játszótér maga a paradicsom. A szivárvány minden színében ragyognak a hinták és a mászókák, a homokozókhoz deszkaülések is tartoznak, mindig virágzik valamelyik cserje vagy fa, a lombok pedig árnyékot adnak az önfeledten rohangáló gyerekeknek és a padokon üldögélő felnőtteknek egyaránt.

Monitor

Gyarmati Magdolna: Monitor

 A számítógépem öngyilkos lett. Későn vettem észre a bajt. Már nem volt mit tenni. Tulajdonképpen nem is a számítógépem, hanem a monitor. A monitor, ami tizenöt éve mutatja és őrzi a születésnapokat, névnapokat, tananyagokat.

Két életem

Perluszné Villányi Julianna: Két életem?

Érettségi után találkoztam életem nagy szerelmével. Szüleim szerették volna ha tovább tanulok, mert ráérek még a családalapításra, fiatal vagyok, korán van még elkötelezni magamat. A szerelem vak és semmi se téríthetett el az elhatározásomtól.

Kakukk a fészekben

Kiss Zita: Kakukk a fészekben

Elemi erővel támadt fel a szél és kezdett szakadni az eső. Flóra verejtékben úszva riadt fel a rémálmából és lelki szemei előtt megjelent a délután felfedezett madárfészek. Aggódva gondolt a lakóira. Teca és Tódi, a feketerigó pár tavaly már sikeresen felnevelt egy fészekaljnyi csemetét a Kertben. Idén a szőlőlugas egyik rejtett zugát nézték ki és…

Sean

Menyhártné Zana Éva: Sean

 Sean vagyok. Ma töltöm az 55. életévemet. Nyár van. Kánikula. Nekitámasztom a hátam a medence falának, élvezem a hűs vizet, s hallgatom a vidám beszélgetést, nevetgélést körülöttem. A víz fölé beállított napernyő alá húzódom. Jót kortyolok a lehűtött sörömből, végignézek a barátaimon, s hála tölti el a szívem. Sokat közülük szinte gyerekkorom óta ismerek, de…

Folytassuk, ahol abbahagytuk

Buschmann Éva: Kezdjük újra helyett: folytassuk, ahol abbahagytuk!

Egy évekkel ezelőtti történet jutott eszembe az újrakezdés „témakörben”: Felhívott, találkozót kért tőlem a barátnőm. Kedvenc kis kocsmánk került szóba a helyszínt illetően. Nem ilyen pejoratívan méltatva a helyet, nevezzük inkább valódi néven, szóval a Gösser Sörözőben jött létre a találkozó kettőnk között.

Klarissza útja

Nagy-Rakita Melinda: Klarissza útja

Amikor a kapcsolatuknak vége szakadt Klarissza megpróbált rájönni, hogyan jutottak idáig. Mi történt velük és miért. Megpróbálta eldönteni bűnös-e vagy áldozat. Megpróbált túllépni az egészen, s mert nem sikerült, megpróbált együtt élni tovább nélküle.

Szakmai élet 2.0

Tóthné Erdei Gyöngyi: Szakmai Élet 2.0

Azt hitte, hogy összeomlik. Már tudni lehetett egy ideje, hogy vége lesz, de azt nem, hogy mikor. Már jó néhány hónapja gyűltek a problémák az iparág egén. Hiába voltak a cégeknél jól felkészült ügyvédek, akik az erre a piacra nem jellemző módon, összefogva, minden paragrafust átnéztek, megvitattak, mindenhol fellebbeztek, kérvényt adtak be. Nem lehetett megállítani…

Soós Éva

Soós Éva: Számlanyitás

Napokig tartó erőgyűjtés után szánta rá magát, hogy bemenjen a városba. Nem szerette a tömeget, az időjárás sem kedvezett neki, a bankokat meg végképp utálta. Még egy bankkártyája sem volt élete során, csak egy régi nyavalyás folyószámlája, azt is muszájból nyitotta néhány éve. Az erős szélben szaporán lépkedett a macskaköves utcán. A napfényben szikrázóan rakoncátlankodó…

Hunka Zenta

Hunka Zenta: Ostrý Roháč

Maja többször járt már a Tátrában, még a szüleivel, amikor kicsi volt. De azokból a kirándulásokból már nem sokra emlékezett. Egyetlen képet őrzött csupán, egy naplemente képét a Csorba tónál. Tudatosan „fényképezte le” agyával a látványt, hogy majd meg tudja nézni, amikor csak akarja. Sokat halványodott az emlék, de a helyre bármikor újra ráismert volna…

Rónai Katalin: Hó-fehér

– Na, öreg, itt a kezem, nem disznóláb, csapjon már bele! örüljön, hogy nem kell még egy éhes szájat etetni!- szólt a sebhelyes férfi, és nagyot röhögött, miközben apám körül a másik három cimborája egyre szorosabbra zárta a kört. Apám, mint a csapdában vergődő állat hol jobbra, hol balra néz, nem tudta, hogy az ajtó résén…

Zilaji Krisztina: A szemüveges krokodil

Zsuzska mindentől félt. Már kicsi korától kezdve. Először – a családja elmondása szerint – csak a porszívó hangjától, de aztán idővel ezek a félnivaló dolgok szépen szaporodni kezdtek Zsuzska életében. Félt az apró bogaraktól, a gyerekektől, a túl sokat kiabáló anyjától, de különösen félt a házuktól nem messze lévő rosszhírű utcától, mert ott állítólag sok…

Palotai H. Zsófia

Palotai H. Zsófia: A kékhajú

Különös ez a hely, gondolta Ulrik herceg, amint a pirkadat tompa rózsafényébe burkolózva közelített a vár felé. Hatalmas, vaskos falú építmény volt, akár ezer zsoldos is elférhetett volna benne, de életnek közel s távol semmi jelét sem látta. Nyomasztóan hatott a hercegre ez a környék. Csatatéren, nyílt színi összecsapásokban soha nem félt, hiszen látta az…

Bábikné Gyovai Anita

Bábikné Gyovai Anita: Három kívánság

Andi, a negyvenes éveinek végén járó, egyedülálló tanárnő. Sokat tapasztalt, az élet nagy dolgaiban jártas személyiség. Irodalom órán azt a házi feladatot adta negyedikes tanítványainak, hogy írjanak a vágyaikról, a céljaikról. Milyennek szeretnék látni magukat felnőttként? Ha lenne három kívánságuk, mi lenne az? Andi korán ért haza, így az egész délutánt a dolgozat javítására szánta….