Minerva Capitoliuma

Nincs ember a Földön, akinek ne lenne valamilyen fogalma a szeretetről. Még a tegnap született újszülöttek is egészen pontosan tisztában vannak azzal, hogy mi a szeretet, sőt, ha jól belegondolunk, ők vannak csak igazán tudatában. Aztán, ahogy növekszünk, cseperedünk, úgy veszik ki belőlünk a szeretet megfogalmazási képessége, és úgy válik egyre bonyolultabbá ez a csodálatosan egyszerű érzelem.

Ha karácsony, akkor szeretet, mondhatnánk magabiztosan. De amikor a decemberi Minerva témáját kijelöltük, őszintén megvallva, eszembe sem jutott, hogy szorosan kötődnie kellene a témának a karácsonyhoz. Egyszerűen csak így alakult: pont a szeretet ünnepe környékére datálódott a szeretet témájú Minerva is.

Szeretettel ültünk neki a cikkek megírásának. Aztán majdnem nem-szeretés lett belőle.

Majd egyszer kiadunk egy szerkesztőségi memorandumot, valami ilyen címmel: Hogyan írjunk a szeretetről úgy, hogy ne legyen sem csöpögős, sem lerágottcsont-szerű, sem pedig unalmas, és közben hogyan ne essünk kétségbe?

Megküzdöttünk vele rendesen… Én speciel évek óta nem találkoztam a fehér lap szindrómával – amikor csak ülsz a fehér lap fölött és semmi értelmes nem jut eszedbe -, de most újra felfedezhettem az érzést, és mondhatom, nagyon kellemetlen egy szituáció…

Viszont, amennyire izgalmas és küzdelmes volt a felkészülés, olyan izgalmas és érdekes, és bátran kijelenthetem, hogy újszerű is lesz a végeredmény. Én nagyon szeretem azt, ami végül megszületett, szeretet témában.

A decemberi Minervában a szeretetet nem rendeljük alá a karácsonynak, és a karácsonyt sem a szeretetnek. Új gondolatok, friss tervek, új szemléletmód lesz a tiéd, mire végigolvasod. Szeretettel küldjük!

Ha még nem vagy vásárlónk, próbáld ki a Minervát, most ingyen!>>